2010. február 21., vasárnap

A mi kutyánk


Becsületes neve Vörös Farkas Ede Pandúr, de mi csak Pandúrnak, Durcikának, Durcásnak szólítjuk. Tudom, hogy egy kutyát nem szabad ennyi néven szólítani, de nem lehet őt nem becézni. Héthetes kora óta nálunk van, de szerintem mikor megszületett már akkor tudta, hogy a mienk lesz.:-) Annyira szereti a család minden tagját, hogy az már kimondhatatlan.


Azt nem mondhatom, hogy sokmindenre be van tanítva, de nagyon értelmes és szófogadó. Parancsszóra leül és ottmarad és különböző akadályokon átugrik a drága.

Na, ugorjak vagy ne ugorjak?

Jövök gazdám, csak egy szavadba kerül!

Imádja a havat és a hóban hancúrozni. Gyönyörű, dús bundája megvédi a hidegtől.

Nyugodt temperamentumú, nem ideges, nem izgága, nem agresszív, de nem is gyáva nyúl. Egy újfundlandi mellette kapkodó idegbeteg. Na azért nem éppen, ha észreveszi hogy játék következik, akkor "engedd el a hajam", olyan mint egy kölyök még most is.:-) A lányunk a kedvenc játszótársa.

Gyere Réka, temess be hóval kedvedre.

Na jó lefekszem, te csak lapátolj.

Puff!

Azt mind a fejemre akarod tenni?

Na, jóvanna teljen kedved!

Erzsébet, te ezt engeded és még fotózol is!?

Na, most ássatok ki!

Csak megrázom magam és újra játszhatunk!

Tehát ő a mi egyetlen drága kutyuskánk. Április 19.-én lesz két éves és még nem volt barátnője. Ajánlom a génjeit!;-)

2010. február 17., szerda

Illyés temetése


Ma temetésen voltam Alsósófalván. De nem olyan temetésen ahol sírni szoktak, hanem olyanon ahol táncolni. Néhány székelyföldi faluban a farsang utolsó napjaiban szokták temetni Illyést, egy jelképes figurát, amelyre a falu összes búját, baját ráruházzák, hadd vesszen vele együtt. A temetési menet az egész falun végigvonul, de helyenként meg kell állni, nem lehet csak úgy végigvágtatni a falun, mert a lakók különböző finomságokkal kínálják a gyásznépet.
A tánchoz talpalávaló is kell, így a zenészek nélkülözhetetlenek. Természetesen Illyés a főszereplő akit utolsó útjára kísér "szomorú" özvegye és a falu apraja, nagyja.

Minden "pihenőnél" becsületesen megsiratják Illyést, az özvegye, a komája, a szeretője és a szomszédja is.
"Jaj, drága Illyés uram, sütni es kéne, mosni es kéne, meszelni es kéne, tégedet még siratni es kéne, jaj!"
"Jaj, drága Illyés komám, meghóttál, itthagytál, meg kell dögleni. Há ki fogja bédugni a sok csöpögő likakot, jaj!?"

Illyés meg csak hallgat a földön.

"Jaj, drága jó szomszédom Illyés, ha tudnák milyen nótáskedvű ember vót! Az vót az ő nótája, hogy: "Ha meghalok ki fog engem megsiratni?""
...és erre táncraperdül a gyásznép...

S mulat öreg, fiatal.

A jókedvük menet közben sem lankad, pedig csúszós az út.

A következő megállónál enni is kell, mert hosszú még az út.

A finom zsíros kenyérnek és kürtöskalácsnak senki sem tud ellenállni, de nem is kell, mert van belőle bőven.

A bornak és pálinkának is megjön a hatása.

A nagy vigasságnak még a macska is örvend a kert tetején...

...és a nagy legény meg a kicsik.

A nem épp mai legények is jól mulatnak.

De minden vigasságnak vége lesz egyszer. Utoljára elsiratják még Illyést:
"Jaj, drága Illyés meghóttál. Há kire marad a gyalogszán!? Ki viszön ki a rétódalba, ki húzza le rózsaszín bugyimot avval a két szép kezivel!? Jaj!"

És elégetik a falu összes bújával bajával együtt.

2010. február 15., hétfő

A rigó öröme


Február közepére végre megéheztek a rigók is és egy kis főtt almával kedveskedtem nekik. Egy külön etető helyet kellett készítsek a kertben, mert a cinegékkel egy helyről nem esznek. Úgy vettem észre, hogy egyelőre egy példány jár enni, de erre nem vennék mérget. Szerencsére almánk van elég, úgy hogy amíg elolvad a hó minden nap tudok adni nekik.

Nini, egy kis főtt alma, ez már igen!


2010. február 14., vasárnap

Ízig vérig disznótor


2010. február 13.-án szombaton én is ott voltam ezen a hírös disznóvágáson Nagygalambfalván. Gondoltam írok egy rövidke élménybeszámolót és illusztrálom pár képpel is.
Reggel korán útrakeltünk mert nem akartam lemaradni semmiről. Az időjárás semmi jót nem ígért és sajnos be is tartotta a szavát, de azért jól sikerült a rendezvény mármint az emberek szemszögéből nézve.
Kisebb késéssel a disznók is megérkeztek és elcsodálkoztak, hogy...
Ugyan biza, miért gyült össze ez a sok két lábon járó rokon itt? 

Pár perc múlva a dolog komolyra és igencsak vészjóslóra fordult.

Ami közvetlen ez után történt azt inkább nem mutatom meg, de sejteni lehet...
...Aztán következett a perzselés, amikor a korondi tűzoltók bebizonyították, hogy nem csak tüzet oltani, de tüzet csiholni is tudnak.

Mindenki másképp csinálja...

Az eredmény viszont nagyon hasonló lesz.

Egyesek dolgoztak, mások meg nézték vagy diskuráltak erről arról.

A disznók kaptak egy meleg fürdőt is, hogy ne panaszkodjanak a cudar idő miatt.

A darabolásnak is eljött az ideje.

A főnök kiadja a parancsot: "Pálinkát ide, mert a késök nem vágnak!"

A futballkapu olyan szerepet kapott amilyent még soha eddig.

Itt most kurtán s furcsán véget ér a beszámolóm, mert sajnos nem bírtuk tovább  a gyűrődést a hideg esős időben és hazajöttünk. Persze a finom hagymás vért azért megkóstoltuk, nagyon ízlett. Remélem jövő évben is lesz szerencsém hasonló rendezvényen részt venni és akkor majd a hurkatöltést is lefotózom.:-)

2010. február 8., hétfő

Egy kis téli játszadozás


Január közepére végre befagyott a zetelaki gát vize. Lehet csúszkálni, korcsolyázni ezerrel gyerekeink és persze a mi örömünkre is. Tegnap a sűrű havazás ellenére elmentünk egyet csúszkálni, mert nagy volt a nyomás a gyerekek részéről. Nem is bántuk meg. Jól szórakoztak ők is de én is, mert volt fotótéma.:-)

Kissé féltettem a fotómasinát, mert nagyon sűrűn havazott, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek a gyerekek vidám hancúrozását látva. Szerencsére a Nikon jól bírta a kiképzést pedig jó egy órán keresztül fotóztam vele. Sehol sem ázott be és az akku sem merült le csak egyetlen kis résznyit az ötből. Igaz, hogy nem volt hideg csak -2 -3 fok, de a hó az szakadt rendesen.

10-15 centis hó volt a jégen ezért utat kellett seperjünk hogy korcsolyázni lehessen. Egy kempingszék szánkóvá változott és jöhetett a móka. 


Kicsi a bors de erős

Egy kis vonatozás

Fogócska

Svenkeléssel is próbálkoztam. Persze tudom, hogy nem a legjobb az eredmény, de talán kezdetnek azért elmegy...

Lendületben

Nézd, egy lábbal is tudok korcsolyázni!

Bukfenc előre:-)

Végül a hokibot is előkerült, de nem csúszott a korong a nagy hóban.

Egy vidám csoportkép:-)