2014. január 13., hétfő

Ismét az erdőben


Múlt hét végén gondoltam, hogy ha már ilyen szépen megszelídítettem az erdőben a cinegéket még egy napot szánok a fotózásukra. Mivel semmi veszítenivalóm nem volt, szó szerint közelebb kerültem hozzájuk kb. másfél méterrel.
A félénkebbek kezdetben a fa ellenkező oldalán landoltak és onnan figyeltek engem gyanakvóan:

*

Aztán mikor látták, hogy nem vagyok ártalmas a testi épségükre, már bátrabban közeledtek:

 **

Volt egy kis törött lábú madárka is köztük, akit már az ünnepek alatt is megfigyeltem és örömmel láttam hogy él és jól van:

 ***


 ****


 *****

Volt amelyik néha eltátotta a csőrét:-)

 ******

De végül mindegyik dióbéllel távozott:

 *******

Sajnos a képeknek nem igazán van téli hangulata. Már nagyon furcsa kezd lenni számomra ez a hó nélküli langyos idő január közepén. Ha így marad az idő és márciusig ilyen kopott, szürke lesz a természet kétségbeesek.

2014. január 9., csütörtök

Madaras beszámoló

Tavaly év végén nagy terveket szőttem a téli ünnepekre. Gondolom mondanom sem kell, hogy terveim első sorban fotózásról szóltak.
A hétvégi házunknál új etetőt készítettem egy olyan helyre ahol tökéletes fényviszonyok álltak rendelkezésre. Mivel más rejtőzködési lehetőség nem volt ott, ezért a lessátramat húztam fel az etető közelében. Minden jó lett volna, a fények, a háttér, a lőtávolság stb., csak a madarak nem voltak hajlandóak odaszokni. Idővel talán sikerült volna odacsalogatni a szárnyasokat is rendesen, de erre sajnos kevés volt az a kilenc nap.
Egy pár normális fotó azért sikerült ott is, de akcióra semmi remény nem volt. Ezt a szajkófotót talán érdemes megmutatnom:

*

Mikor láttam, hogy közeledik a szabadság vége és még semmi eredmény, gondoltam kimegyek az erdőbe és ott próbálkozok. Itt már nem voltak olyan jók a fények, a fák árnyékoltak és mivel nem akartam a lessátrammal próbálkozni ismét, kissé távolabb ültem le egy másik fa tövébe mint ami ideális lőtávolság lett volna. Első alkalommal nem jött egy madárka sem, de tudtam, hogy ez normális. Másnapra a dióbél elfogyott és tettem újat, majd a naplementéig ismét ott ültem eredménytelenül. Harmadik napra ismét eltűnt az eleség, de mihelyt kitettem az új adagot és leültem a helyemre mindjárt jöttek a barátcinegék hirdetve mindenkinek, hogy ismét nyitott a "büfé":

 **

Kis idő elteltével megérkezett egy csuszka is és attól a perctől kezdve ő volt az uralkodó. Persze a cinegék is csentek dióbelet közben, de a csuszka mindenképp uralta a terepet:

 ***

 ****

Lassacskán amíg a nap lement az összes kaját elhordták és saját rejtekhelyre dugdosták.:-)

 *****

 ******

A nagy eredmények amelyekre az elején számítottam ezennel elmaradtak, de ez az utolsó három nap mégis élvezetesen telt. Remek volt megfigyelni, hogy az erdőben, ahol bátrabban mozognak a madarak hogyan viselkednek, mit csinálnak a megszerzett élelemmel. Remélem majd ha leesik a hó akkor is megtalálják az általuk elrejtett dióbelet a fákon, bokrokon és az összecsavarodott száraz falevelekben.

2014. január 7., kedd

A zetelaki határban

 *


**

Agfa optima 1a, 
Kodak ColorPlus 200

2014. január 5., vasárnap

2014. január 1., szerda

2014 január 1

Az év első napján szó szerint az utamba került egy fácánkakas. Vagyis nem csak egy kakas hanem egy fácán pár. A gép persze nálam volt egy általános célú objektívvel, mint mindig ha megyek valahová. Megálltunk a kocsival, én gyorsan kiszálltam és készítettem pár fotót a madarakról.
Remélem a jövőben még összehoz a sors valami fotogénebb környezetben is.


 *


**