Még nyílnak

Ékszer

A veréb is madár

Már majdnem egy hónapja az őszben járunk, ami azt jelenti, hogy mifelénk is kezdett megérni a szőlő a szép, meleg nyár és az eddigi meleg őszi időnek köszönhetően. Ez nem minden évben van így, olyan is szokott történni hogy még féléretten megüti a hóharmat és mind lehull. Persze a mi vidékünk nem szőlőtermő vidék itt a Hargita lábánál, de azért Zetelakán majdnem minden udvarban van szőlő, direkt termő fajta, ami a mi hideg teleinket túléli.
Ilyenkor a házi verebek nagy csapatokba verődve minden este "tanácskoznak" a szőlőlugasunkban. Nem túlságosan ijedősek, de azért a levelek menedékéből ritkán bújnak elő. Csak hallani lehet a hangos csiripelésüket. Azt nem vettem észre szüreteléskor, hogy megdézsmálnák a szőlőt, gondolom csak egy esti partira gyűlnek össze.
Néha egy-egy bátrabb példány látható helyre száll és én ilyenkor aktiválok:

Az őrszem

A virág őre

Szeptemberi szösszenet

Budapest, Te csodás

Múlt hét végén egy régi álmom teljesült: kedvemre fotózhattam Budapesten. Lehet, hogy sokaknak ez nem nagy élmény, de én nem mindennap jutok el oda, tehát nekem az.
Íme pár fotó e gyönyörű nap emlékére:

A Lánchíd


A Parlament


Egy szelet esti Pest


Kékóra Budapesten


A Budai Vár

Ellentétek

Most két olyan madárról teszek fel képet, amelyek viselkedésük alapján szöges ellentétei egymásnak. A verébről és a vörösbegyről.
A veréb nagyon gyakori madár mifelénk, csapatosan jár kel, vagyis repül erdőn, mezőn, kertekben egyszóval mindenütt megtalálható. Sokszor egészen közel, kb. 4-5m-re engedik az embert magukhoz, főleg ha csapatban vannak éppen, gondolják, hogy sok lúd disznót győz.:-)
Épp a leshelyemen ücsörögtem amikor egy közelben lévő berkenye alsó ágára szállt ez a veréb és bekukkantott hozzám.

A kis kiváncsi


A másik madár a vörösbegy, nagyon félénk fajta. A fenyőfák ágaira csak nagyon ritkán szállt fel, legalábbis amikor én fotózni akartam a leshelyről. Leginkább a sűrű erdő talaján szedeget, élelmet keresgél, ahol nehezen lehet észrevenni és lefotózni annál is nehezebben, mert alig van fény még fényes nappal is. Ezt az egy tűrhető minőségű képet sikerült róla készítenem, ezért megmutatom. Amint látható a fotón is, épp egy ágakkal jól álcázott sötét helyen bújkál előlem.

A kis óvatos

Csigaparadicsom

Erdei pintyek

Az erdei pintyek nem túl félénk madarak, de a cinegéknél mindenképp nehezebb őket fotózni, viszont a gébicseknél könnyebb. Akárcsak a cinegék az erdei pintyek is eléggé gyakori vendégek az Ivóban lévő hétvégi házunknál és itthon Zetelakán is. Zetelaka és Ivó között a távolság légvonalban 10km és tengerszint feletti magasságban a különbség 200m Ivó javára. Télen a madáretetőn egyszer sem láttam erdei pintyet, lehet, hogy elvándorolnak egy kicsit délebbre. Szakkönyvek alapján Európa egyik leggyakoribb madara és egész évben itt tartózkodik.
Tehát sűrűbben lakott területen is jól érzi magát, úgy mint például a kertünkben.

A tojó


A hím



Sűrű erdőben


Jó itt szedegetni


Amint láthatjuk a képeken is, a tojó egyszerűbb, "fakóbb ruhában" jár, míg a hím színpompás tollazattal büszkélkedik. És még azt mondják, hogy a nők kényesebbek az öltözködésükre a férfiaknál.:-) Úgy látszik ez a madaraknál fordítva van.

Gébicsek

A szajkók után a legnehezebben fotózható madaraknak a gébicsek bizonyultak. Nagyon figyelmes és félénk madarak, a fák felsőbb ágaira szállnak leggyakrabban. Két alkalommal volt szerencsém gébicset fotózni és sajnos csak a tojót. Remélem lesz szerencsém a hímhez is.
Addig is íme két felvétel gébicsné őtojóságáról.

Itt biztonságban vagyok


Fenyőágak védelmében

Poszáták

Leshelyem közelében megjelenő másik madárfaj egy poszátaféle. Valószínűleg ők is a sűrű fiatal fenyőerdőnkben fészkelnek. Minden nap délelőtt 10-12 óráig és estefelé, 18 órától naplementéig aktívabbak. A délutáni órákban szoktam őket fotózni a leshelyről naplemente előtt, mert ilyenkor legjobbak a fények, a lemenő Nap fénye visszasüt a fenyőfákra.

Eső után


A lemenő Nap fényében


Úgy érzem valaki figyel


Néha igen közel merészkednek a leshelyemhez, egy galagonyabokorra, amely csak 1 vagy 1,5m távolságra van a kémlelőlyuktól. A kíváncsiság készteti őket szerintem erre a "merész" vállalkozásra.

Vajon ki van odabenn?


Hé többiek, innen valaki kukkol minket!