Becsületes neve Vörös Farkas Ede Pandúr, de mi csak Pandúrnak, Durcikának, Durcásnak szólítjuk. Tudom, hogy egy kutyát nem szabad ennyi néven szólítani, de nem lehet őt nem becézni. Héthetes kora óta nálunk van, de szerintem mikor megszületett már akkor tudta, hogy a mienk lesz.:-) Annyira szereti a család minden tagját, hogy az már kimondhatatlan.
Azt nem mondhatom, hogy sokmindenre be van tanítva, de nagyon értelmes és szófogadó. Parancsszóra leül és ottmarad és különböző akadályokon átugrik a drága.
Na, ugorjak vagy ne ugorjak?
Jövök gazdám, csak egy szavadba kerül!
Imádja a havat és a hóban hancúrozni. Gyönyörű, dús bundája megvédi a hidegtől.
Nyugodt temperamentumú, nem ideges, nem izgága, nem agresszív, de nem is gyáva nyúl. Egy újfundlandi mellette kapkodó idegbeteg. Na azért nem éppen, ha észreveszi hogy játék következik, akkor "engedd el a hajam", olyan mint egy kölyök még most is.:-) A lányunk a kedvenc játszótársa.
Gyere Réka, temess be hóval kedvedre.
Na jó lefekszem, te csak lapátolj.
Puff!
Azt mind a fejemre akarod tenni?
Na, jóvanna teljen kedved!
Erzsébet, te ezt engeded és még fotózol is!?
Na, most ássatok ki!
Csak megrázom magam és újra játszhatunk!
Tehát ő a mi egyetlen drága kutyuskánk. Április 19.-én lesz két éves és még nem volt barátnője. Ajánlom a génjeit!;-)