Várom a párom

Igyekeznem kell...

...ezt az ágat itt megigazítom...

...ez pont ide talál...

...ide teszek egy kis puha szénát.

Na, de magammal is törődnöm kell...

...a tollaimat rendbe szedem...

...itt a nyakamnál is...

...és a szárnyam alatt is.

Ugye most már jól nézek ki?

Vajon innen érkezik majd?

Vízirigó

Tudom, hogy nem valami briliáns madárfotók ezek, de gondolom a faj bemutatására megfelelnek.
Régebb is láttam már ilyen madárkát a Küküllőben de akkor nem tudtam ennyire megközelíteni. Nehezen lehet észrevenni mert jól beleolvad a környezetébe, de a begyén lévő fehér tollazat rögtön magára vonja a figyelmet ahogy a madár megmozdul.



Érdekes volt megfigyelni ahogy a sekélyebb vízben a köveken, ágakon állva figyelőzött, aztán hirtelen le-lebukott a víz alá és újra felszínre került majdnem ugyanott az elég gyors sodrás ellenére. Nekem úgy tűnt mintha a víz alatt repült volna.:-)

Lessátor születik

Ahogy elköszöntem a téltől új terveket kezdtem szövögetni a tavaszi és nyári fotózásaimmal kapcsolatban.
Szerettem volna egy lessátrat magamnak, de sajnos sehol sem találtam az országban eladó gyári darabot. Magyarországon lett volna több helyen is, de látatlanban rendelni nem akartam és talán el sem küldték volna nekem ide. Na, és az ára is eléggé borsos lett volna számomra, annál is inkább mivel még sosem próbáltam lessátorból fotózni és nem is biztos, hogy fog menni nekem ez a műfaj. Így gondoltam, hogy a neten fellelhető képek alapján tervezek és varrok egyet magamnak. Nem ment nagyon könnyen és gyorsan a dolog, mert mindent magamnak kellett kigondolni és kivitelezni. Egyedül a fém alkatrészeket csináltattam mással baráti és házastársi alapon.:-) Anyagilag negyede annyiba került mint a Magyarországon kapható legolcsóbb lessátor. A saját munkámat persze nem számítottam.

A kész "ojjektum" így néz ki:

Első és oldalsó rész

Oldalsó és hátsó rész

Betekintés a zipzáros ajtón keresztül

Gép helyzete a kémlelőnyílásban

Kukucskáló ablakocskák és egy használaton kívüli kémlelőnyílás bentről nézve

A sátor csúcsa belülről és a legfelső ablakocska

Kilátás az ablakokon keresztül
Emberi szemmel jobban ki lehet látni távolról is(15-20cm-ről), a kis pana egészen a szitaanyaghoz tartva ezt látja.

Így illeszkedik a tájba a sátram

A fenti képeken gondolom látszik, de azért elmondanám, hogy a sátor fő lapján három kémlelőnyílás van, két oldalsó lapján pedig kettő-kettő. Ablakocskából a fő sátorlapon három, az oldalsó lapokon kettő-kettő és a hátsó lapon a bejárat mellett egy helyezkedik el. A kémlelőnyílások és ablakocskák a földtől olyan magasságban helyezkednek el, hogy a kempingszéken ülve kényelmesen lehessen kinézni illetve a gépet használni. Az alsó kémlelőnyílás használata esetén szögkeresőt teszek a gépre. A legfelső ablakocskán ki lehet kukkantani álló helyzetben és az alatta lévő (legfelső) kémlelőnyíláson keresztül ugyancsak állva lehet fotózni, ha a helyzet megkívánja.

Legnehezebb dolog volt megtervezni a sátor csúcsi részét ahová a tartórudak összefutnak.
Végül ilyen lett:

Felső nézet

Oldalnézet

A sátor lábai alá ilyen kifúrt vaslapocskák készültek:

A két szabadon lévő lyukba a sátorrúd vége és a sátorszeg kerül, hogy szél esetén el ne repüljön az "ojjektum" szabadon hagyva engem a vadak martalékául.:-) A fémlapocskákat összekötő spárga hossza egyenlő a sátor alapjának átlójával és azért van narancssárga és világoskék szakasza is, hogy el ne veszítsem. Középen szétválaszthatóak arra az esetre ha zavarnának a sátorban való mocorgás közben. Ez az alkatrész(a fémlapocskák a spárgával összekötve) kényszeríti a sátorrudakat a kívánt ívre hajolni és lehetővé teszi, hogy a sátorlapot fentről ráhúzzam.

Technikai adatok:
-Alapterület: 100x100cm
-Magasság: 180cm
-Sátorlap anyaga: terepszínű vászon
-Ablakocskák anyaga: sötét színű lyukacsos bélésanyag
-Merevítés: 50 centis szelvényekre szétszedhető üvegszálas sátorrudak(régi turistasátor maradványai)
- A csúcs alkatrész ahová a sátorrudak összefutnak 15mm átmérőjű rézcsőből készült. Mérete 20x6cm.
-A sátor súlya minden alkatrészt beleértve 2,6kg
-Mérete a régi turistasátor tokjába csomagolva kb. 64x20cm

A sátorlap anyaga nem vízhatlan, de szükség esetén impregnáló spray-vel ez a gond valamennyire megoldható. Vásárolhattam volna vízhatlan műszálas anyagot is, de ezt a vásznat ellenállóbbnak, masszívabbnak láttam és nem ad ki suhogó hangot sem.
Készítés közben olyan akadály gördült elém, hogy a varrógépem elromlott és két napig kellett várjak türelmetlenül az új alkatrészre, de végül is kész lett a sátram valahogy.
A sátor összeszerelése és szétszedése kb. 6-6 percet vesz igénybe, de gondolom gyakorlással gyorsabban fog majd menni. Minden esetre az lenne a legfontosabb, hogy hatékonyan tudjam használni majd és ütőképes fotókat készítsek a segítségével, de tudom, hogy ehhez sok időre és türelemre lesz szükségem.

Még egy korty napsütés

Hójelentés Ivóból

Március közepe is elmúlt már, de Ivóban még ekkora hó van.

Óvatosan lehet járni a hótakaró tetején:

Határozottabb léptekkel majdnem térdig süllyedünk:

Hideg már nincs, a bátrabbak pár percig még napozhatnak is, tehát itt a tavasz csak fehérben.:-)

Jól hallottam?

Búcsúzás

Már mindenki a tavaszt köszönti, én a telet búcsúztatom. Búcsúztatom az ölyvszezont mert megérdemlik ezek a csodálatos madarak.
Nagyon nehéz volt kivárni amíg kezdtek jönni a lesemhez de megérte. Aztán nem voltam rest, mentem majdnem minden nap de mikor lehetőségem volt akkor valóban minden nap és fotóztam, fotóztam, fotóztam. Mint egy hetekig szomjazó ember aki végre vízhez jut és szomját oltja, nem győztem csodálni és betelni a látvánnyal, az élménnyel, hogy ezek a gyönyörű nagy madarak végre a szemem előtt táplálkoznak, pózolnak, harcolnak egymással.

Ott voltam lesben sűrű hóesésben:


...szikrázó napsütésben:


...és mindig ilyenkor mentem haza:


Meghálálták nekem a vitt ennivalót az ölyvek busásan, mert remény felett teljesítettek. Már mutattam sok fotót, de még van pár amit búcsúzóul még felteszek.

Takarodj mert menten lecsaplak!

Összpontosítás

A karmester

Tekintettel leszögezve

Március 8.-án jöttek utoljára a vendéglőmbe, de már csak ketten és nem is civakodtak hanem illedelmesen átadták egymásnak az élelmet. Naplemente előtt pár perccel pedig szépen elrepültek a lesem felett a közeli erdő felé.

Viszlát jövőben...

Másnap, pénteken nem mentem, gondoltam, hogy kicsit éhezzenek meg. Szombaton ismét ott voltam: helyén a csirkehát, a lesben én, de hiába. Egyetlen madár sem jött. Vijjogott egy a terület felett egy párat mintha azt mondta volna, hogy jövő évben meglátogat, de most sajna mennie kell.:-) Biztos nem ezt mondta, de én jövőben is menni fogok, ha minden jól megy és nem húzza át semmi a terveimet.

Most hát jöjjön a tavasz és a virágok!

Állj, ez az én kajám!

Tudom, tudom, unalmasak már az ölyves jeleneteim, de még mindig jönnek és én még mindig örömmel fotózom őket. Igyekszem azért, hogy minden kép kicsit különböző, kicsit más legyen mint a többi.
Ki tudja mikor lesz még ilyen kemény tél mint az idei, ennyi hideggel és hóval és éhező madárral.