Tanyai ház

Csendes kicsi patak partján

A különc

Kunyhó

A napos oldalon

Fotótábor Zetelakán

Az elmúlt héten egy kedves fotós társaságot ismertem meg. Egy fotótábor keretén belül ugyanis részt vehettem a közös fotózásokon. A tábor Zetelaka község területén került megrendezésre, Ivóban a Tündérkert panzióban volt a szálláshely. A kis csapat a "Világ minden tájáról" lett verbuválva: voltak résztvevők Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, a magyarországi Hatvanból, Agyagfalváról, Keményfalváról és Zetelakáról.
A fotótábor alatt Zetelaka község mesterembereit és munkájukat valamint festői szépségű tájait igyekeztünk megörökíteni. Kisebb csapatokba verődve jártuk a falut és környékét, mindenki érdeklődési körének megfelelő témát keresett. Az első napokban sajnos az időjárás nem akart a kedvünkben járni, többen megfáztak, sőt nem túl súlyosan meg is betegedtek, de még ez sem vette el a kedvüket a fotózástól.
A legnépszerűbb mester a kovács volt, akinek volt munkája állandó jelleggel, így mindenki fotózhatott kedvére a műhelyében.

Ezen a fotón Fülöp Lóránt (elemlámpa) épp a gazdának segít befogni a lovat a szekér elé. A lovon vadonatúj patkó van, amivel a téli jeges időben nyugodtan útrakelhet.


A kis csapat meglátogatta többek között a zeteváraljai víztározót. A tó vize épp nyugodt víztükröt "biztosított" a fotósok számára, így mindenki megörökíthette az őszi tájat akár a tó tükrében is.

Voltak kalandos vizen átkelések is, ahol Várday Béla udvariasan átsegítette Zsuzsát a "vadul tajtékzó" patakon:


Küküllőmező egy nagy fennsík Sikaszó és Varság között. Ide is elmentünk, hogy az ott élő zsindelykészítő mesterembert felkeressük. Sajnos nem találtuk meg, mert eltévesztettük az útirányt és időközben be is esteledett. De egy szép és élménydús kirándulással lettünk gazdagabbak.

Ödi a zsindelykészítő lakhelyével kapcsolatos új információkkal tér vissza a csapathoz:


A fotósok pihenőhelye a Székelytanya, ahol a társaság épp füstbe burkolózva szövi a további terveket:


A szervezés Ödinek nem kevés gondot okozott, olyannyira, hogy már-már kilép a képből :-)


Naplemente előtt végre kisütött a nap, tehát ki erre, ki meg arra kattintgatott serényen:


Itt Réka nem Ödi hátát, hanem a nap utolsó sugaraiban fürdő őszi fákat örökíti meg:


Az utolsó nap szintén egy kirándulásra került sor. Az uticél Gyöngyösbérc, majd Nagysúgó. A napfelkelte Gyöngyösbercén találta a fotós sereget, ahol remek fények kedveskedtek az elszánt művészeknek. Lakott és lakatlan tanyákat fotózhattunk az őszi színekben pompázó fennsíkon.
Itt egy erdésztől szereztünk tudomást arról, hogy Nagysúgóban épp erdőkitermelés folyik, nehéz terepen lovak segítségével húzatják a rönköket az út mellé. Erre "fente a fogát" már a kezdetektől a társaság és az utolsó nap az álom megvalósulni látszott. Nem volt egy veszélytelen vállalkozás ezt az igen nehéz munkahelyet meglátogatni, de rettenthetetlenek voltunk.

Zsuzsa a szegény igavonó állatot simogatással jutalmazta és kedves szavakat suttogott a fülébe :-)


Az erdész kartárs autója úgy beleragadt az árokba, hogy lóval kellett kimenteni onnan. Persze a fotós társaság ezúttal sem volt rest, mindenki megörökítette az izgalmas pillanatot:


Zetelaka község erdőiben rengeteg nagyvad él, amiről a kis csapat is megbizonyosodhatott. Igaz, hogy csak szarvast láttunk, de egy maci is nyomot hagyott számunkra a sárban.

Zsolt épp a medve nyomát fotózza, hogy hazatérve Magyarhonba bebizonyíthassa barátainak, hogy mekkora fene nagy medvével találkozott:


És íme itt a medve nyoma, hogy én se maradjak hazugságban :-)

Átadva az enyészetnek

Tükröm, tükröm mondd meg nékem

Egy ködös reggelen

Tapasztaltabb fotósok írásaiból okulva gondoltam, hogy mindenképp ki kell próbáljam egyszer a kora reggeli fényképezést. Őszi fotós terveimbe bele is foglaltam ezt a programot és egy derűsnek ígérkező nap reggelén meg is valósítottam.
Úti célomnak ezennel is a zetelaki víztározó környékét választottam abban a reményben, hogy a víztükör felületéről felszálló pára látványos meteorológiai jelenségeket produkál. A természetben ezennel sem csalódtam. Amikor felértem a völgyzáró gát tetejére csodálatos látvány tárult elém: a víztükör fölött vastag pára gomolygott és szállt fel a fenyőerdő felé. A látvány szinte megbabonázott, tanúja lehettem a felhők születésének. A pillanatot meg is örökítettem, a fotónak "Ahol a felhők születnek" címet adtam. 2009. október 10.-én írt bejegyzésemben töltöttem fel.
A pára gyorsan elszállt a tó felületéről és lassacskán kezdett felkelni a Nap. A Sikaszó patak völgyében folytattam a sétámat. Itt még párás volt a levegő és eléggé félelmetes a reggeli csend, minden neszre, moccanásra felfigyeltem, de egy árva lélekkel sem találkoztam. Csak én voltam egyes egyedül a természet lágy ölén a csendesen csobogó patak partján. Egy tisztásra érve megpillantottam ahogy a felkelő Nap sugara beragyogja a köddel telt völgyet. A fényviszonyok másodpercről másodpercre változtak, tehát nem volt vesztegetni való időm. Egy pár felvételt készítettem ellenfényben, de nem reménykedtem abban, hogy jók lesznek mert tudtam, hogy az ellenfénnyel nem könnyű megbírkózni. 
Íme két kép, ezek ikrek, mert a téma és a helyszín is ugyanaz, csak különböző nézőpontból.

Kapaszkodj a fénybe


Reggel a tisztáson

Sikaszó felől

Reggel a tóparton

Ahol a felhők születnek

A tó őre

Őszi fotós terveim

 
Októberben járunk, tehát tetszik vagy nem el kell fogadni, hogy vége a nyárnak, sőt már lassan a vénasszonyokénak is. Lassan elbújnak a bogarak, megfagynak vagy elhervadnak az utolsó virágok, megsárgulnak a levelek majd lehullnak és a természet szépen elszenderedik. Ez egy makrófotós számára elég szomorú hír, fél évet kell várjon kedvenc fotóalanyaira. Hogy ne töltsem szomorúan ezt a fél évet, gondoltam felfedezem fotós szemmel a közelünkben lévő festői szépségű zetelaki víztározót. Erre ideális évszak a színpompás ősz, de télen is van itt amit nézni. Tájfotózás terén még eléggé gyerekcipőben járok, tehát nem kell meglepődni, ha gyengébb fotók születnek majd. 
Bevezetőnek egy klasszikusnak, kis rosszindulattal tucatnak mondható fotóval kezdek. Nagyon sokan fotózzák ezt a részét a tónak, de kevesen választják ezt a nézőpontot.

Ősz a tónál

Ozsonna

Búcsú a kedvenctől

Az idei nyáron egy olyan lepkefajtát ismertem meg közelebbről, amire azelőtt ügyet sem vetettem. Ez a boglárkalepke. A kisméretű rovar jelentéktelen élőlénynek tűnik de csak addig míg meg nem vizsgáljuk tüzetesebben. Erre alkalmasnak bizonyult a makrófotózás.
Kis termetű lepke, kinyitott szárnyakkal kb. 2,5-3cm körül lehet, de annál szebb, díszesebb szárnyának rajzolata. Összecsukott állapotban láthatjuk igazi szépségét, amit fölösleges taglalnom hisz az alábbi fotón szépen látszik.
Sajnos már vége a nyárnak, tehát úgy gondolom illik ezzel a fotóval elbúcsúzni ettől a kedves kis élőlénytől mert rengeteg izgalmas percet szerzett nekem pózolás közben.:-)

Alkonyatban egyedül