Minden bazársor szereplője általában egy-két utcai zenész. Meglepetésemre egy roppant ötletes kisfiúval találkoztunk legelőször, mint utcai zenésszel az Aranyhomokon. Ötletesnek mondanám, mert egy olyan játékszintetizátoron játszott ami tulajdonképp magától is tudott zenélni ezért a gyereknek nem kellett valami magas fokú zenei képzettséggel rendelkezni. Ez teljes mértékben érthető is volt, hisz a kisfiú kb. 5-6 éves lehetett. Örült az aprónak amit adtam neki, de nem tudom miért vágott ilyen csodálkozó arcot mikor fotóztam...talán még egy hülye fotós sem találta annyira érdekesnek, hogy lefényképezze?
*
Bazári hangulat a kékórában, egy "színes egyéniség":
**
A legnagyobb és legszebb város amit megnéztünk Várna volt. A központban lévő sétáló utcán a vastag téli gyapjúzoknit kötögető nénikék látványa tárult elénk amin meglepődtem, hisz a nyári tikkasztó hőségben nem tudom ki gondol a télre, hogy gyapjúzoknit vegyen...de talán valaki igen. A fiatal sétálgató, trécselő, udvarló fiúk lányok biztosan nem, de láthatóan remekül érezték magukat. Így hát mindenki el volt foglalva a maga dolgával, a néni a zoknikkal, a fiatalok egymással. Érdekesnek találtam ezt az ellentétet, a két külön világot:
***
És egy vidám várnai taxisofőr aki mindenáron el akart vinni a hotelünkbe, de azt semmiképp nem árulta el, hogy egy másik buszmegállóban kellett volna várakozzunk a buszra amivel utazni akartunk.
****
Ezt a kedves xilofonos úriembert a balchiki botanikus kertben fotóztam le amint épp egy turista kisfiút tanít zenélni. A botanikus kert gyönyörű volt, sok képet készítettem ott amiből párat majd a következő bejegyzésben mutatok meg.
*****
A hat nap igen rövid idő ezért hamarosan eljött a hazautazás ideje. Régi jó szokásunk szerint a román dinnyetermő vidéken megálltunk mézédes dinnyéket venni. A fiatal dinnyeárus lány örömére jól bevásároltunk, vettünk kb. 50kg finom dinnyét összesen a három család.:-)
******
Nagyon köszi ezt a szép képes beszámolót! Még nem voltam a bulgár tengerparton, de már sokat hallottam róla. Most így még láttam is :)
VálaszTörlésA képek közül a pénzéhes taxisofőr portréja tetszik a legjobban :)Két szemügéje is van, nehogy eltévessze a bankót :)) Hanem egy aprócska észrevétel: a kisfiút xilofonon tanítják játszani. A cimbalom is ütős, de az húros hangszer. S akkor most egy dinnyét biza meglékelnék... :)
Hehem, jót mosolyogtam a bejegyzéseden! A kéórás képed tetsz erőst, de hangulatos az egész útleírás. Várom a többit :).
VálaszTörlésKöszönöm Nektek!
VálaszTörlésKöszi Gabi a felvilágosítást, ki is javítottam már. Az az igazság, hogy tudtam, hogy ez nem cimbalom, láttam is már cimbalmot és xilofont is csak most valahogy mégsem jött a neve...talán a kor.
:) eszembe jutott, hogy meg ezerkilencszáz-kilencven valahányban stoppoltam Bulgáriában valahonnan valahová, egyedül egy falu szélén... Jött egy néni a faluszélről és hozott egy dinnyét. Megvágta. Nézett. Nem szólt. Tíz méterre megállt. A szemét nem vette le rólam és letette a dinnyét a földre. Aztán elhátrált :)
VálaszTörlésÍgy kínálták meg a derék bolgárok az ijesztő, idegen csövest a forró augusztusi napon annak idején :)
Hehe, érdekes leírás. Képileg a dinnyés és a taxis a kedvencem.
VálaszTörlésVeszélyes dolog a dinnyevásárlás, könnyen elüthetik az embert :)
VálaszTörlésÉs ezek szerint a taxisok mindenhol elég "zsiványok" :)
Nagyon jó képek, nekem a dinnyés a kedvencem!
Nagyon jó karaktereket és jó élethelyzeteket találtál, remek fotók!
VálaszTörlésJó kis beszámoló lett... tetszik...
VálaszTörlésörömmel olvastam és néztem:)
VálaszTörlésRemélem jól feltöltődtél és kipihented az évet! Valaki, valahol azt mondta, hogy nem is igazán érdekel minket más, mint a másik ember! Lehet benne valami, a Te s a jómagam fotóit elnézve. :) Ha külföldön vagyok, engem is mindig ez fog meg (s nem csak ott)!
VálaszTörlés