Búcsúzás

Már mindenki a tavaszt köszönti, én a telet búcsúztatom. Búcsúztatom az ölyvszezont mert megérdemlik ezek a csodálatos madarak.
Nagyon nehéz volt kivárni amíg kezdtek jönni a lesemhez de megérte. Aztán nem voltam rest, mentem majdnem minden nap de mikor lehetőségem volt akkor valóban minden nap és fotóztam, fotóztam, fotóztam. Mint egy hetekig szomjazó ember aki végre vízhez jut és szomját oltja, nem győztem csodálni és betelni a látvánnyal, az élménnyel, hogy ezek a gyönyörű nagy madarak végre a szemem előtt táplálkoznak, pózolnak, harcolnak egymással.

Ott voltam lesben sűrű hóesésben:


...szikrázó napsütésben:


...és mindig ilyenkor mentem haza:


Meghálálták nekem a vitt ennivalót az ölyvek busásan, mert remény felett teljesítettek. Már mutattam sok fotót, de még van pár amit búcsúzóul még felteszek.

Takarodj mert menten lecsaplak!

Összpontosítás

A karmester

Tekintettel leszögezve

Március 8.-án jöttek utoljára a vendéglőmbe, de már csak ketten és nem is civakodtak hanem illedelmesen átadták egymásnak az élelmet. Naplemente előtt pár perccel pedig szépen elrepültek a lesem felett a közeli erdő felé.

Viszlát jövőben...

Másnap, pénteken nem mentem, gondoltam, hogy kicsit éhezzenek meg. Szombaton ismét ott voltam: helyén a csirkehát, a lesben én, de hiába. Egyetlen madár sem jött. Vijjogott egy a terület felett egy párat mintha azt mondta volna, hogy jövő évben meglátogat, de most sajna mennie kell.:-) Biztos nem ezt mondta, de én jövőben is menni fogok, ha minden jól megy és nem húzza át semmi a terveimet.

Most hát jöjjön a tavasz és a virágok!