Az időjárás cseppet sem kedveskedett, mert ahogy az első madár leszállt enni úgy elkezdett havazni, hogy alig láttam valamit. Hogy ne üljek hiába, csináltam egy pár hosszú záridős fotót próbából és itthon aztán megállapítottam, hogy a szenzorom ismét tisztításra szorulna. Persze ezen a képen már ki vannak retusálva a foltok:
Amikor elállt a havazás a madarak ismét combig gázoltak a friss hóban:
Bosszúságomra elhurcolták a kaját kicsit távolabb egy alacsonyabban fekvő helyre és emiatt a tevékenykedésükből csak ennyit láthattam:
Remélem nekem is hagytok valamit!
Húzz el innen, ez az én kajám!Később illetlenül a hátsó felüket mutogatták, így:
Na ezt fotózzad fotóskám!Hogy még "boldogabb" legyek, egyszer csak egy jegesmedve toppant a vendéglőmbe és elhajtotta a klienseimet:
Gondolkodtam, hogy most mit csináljak: ha hagyom, akkor az összes ölyveledelt felfalja, ha pedig elkergetem akkor a madarak is megijednek tőlem, de legalább lesz amit egyenek miután én már eljöttem. Végül elzavartam a medvét(;-) és eljöttem, úgyis későre járt már az idő.
Tanács: a húst le kell rögzíteni, pl. egy fahasábra rákötözni. Ekkor nem tudják távolabbra vinni és hosszabban élvezheted a társaságukat.
VálaszTörlésSzépek a képek, gratulálok!
Köszönöm a hasznos tanácsot is. Holnap kipróbálom.
TörlésRemek fotósorozat, a harmadik különösen tetszik! A jegesmedvén jót mosolyogtam :D
VálaszTörlésTovabbi kitartast Erzsike! Ez a sulycsoport nagyon igeretesnek tunik. Szep kepek. Latok fantaziat igy havazaskor a hosszu zaridoben. szerintem meg erdemes probalkoznod vele....
VálaszTörlésKöszönöm a biztatást Levente.
TörlésBeautiful captures. Such wonderful birds.
VálaszTörlésThank you Keith.
TörlésMicsoda kalandok! Itt bezzeg nem történik semmi :)
VálaszTörlésIgazi madárspecialista lettél, nagyon izgalmas képsorozat!
Furcsán néznek ki arrafelé a jegesmedvék! Ezt talán Bodrinak hívják? :))
Miért talán a cinegéket nem nyúztam eleget? Azok is madarak... Csakk viccelek(:-)), számomra is ezek sokkal izgalmasabbak és többet kellett küzdeni érte. De azért megjegyezném, hogy a cinegéknél sokkal nehezebb az akciót elkapni, mert nagyon gyorsak és kiprovokálni is nehezebb.
TörlésMég a nehezített körülmények között is készültek jó fotók. Én is azt mondom, hogy érdemes folytatni - bár gondolom, nincs szükség a biztatásomra :)
VálaszTörlésKöszönöm TiSza. A biztatás és kedves szó mindig jól jön, de ráéreztél, hogy most rá vagyok gyújtva az ölyvekre.:-)
TörlésSzépek az ölyves képeid, s minden bizonnyal nagy élvezet elkészíteni őket. Ebben a sorozatban engem mégis inkább az utolsó kép foglalkoztat (talán ez annak is tulajdonítható, hogy az egyes fotós fórumokra felrakott töménytelen mennyiségű ölyv-fotó kicsit immunizált a témával kapcsolatosan :) ).
VálaszTörlésAz utolsó kép néhány év múlva viszont kultúrtörténeti dokumentum lesz, mivel hogy rajta van az erdélyi hagyományos pásztorkutyázás szinte összes kelléke! Nagy testű, fehér vagy fehér foltos kutyus, ami a farkastól való könnyebb megkülönböztetést szolgálja. A csonkolt faroknak a harcban van jelentősége, nem tud az ellenfél az állatba könnyen belekapaszkodni. A féloldali fűlcsonkolás még érdekesebb, egyesek csak hagyományból csinálják, mások úgy tartják, az így kezelt kutya a hangok szélesebb skáláját képes meghallani (a rövid fül a mélyebb frekvenciájú hangokra érzékenyebb). A kolonc kötelező a pásztorkutyáknál, a mellette fityegő kicsi piros bojt viszont megint csak hagyomány, a rontást és szemmel verést hivatott elhárítani. Szóval számomra érdekes a kép!
UI.
1. Valószínűleg tudtad mindezeket, de gondolom nem tudta mindenki más, aki a blogodat olvassa.
2. Nem azt akartam ezzel mondani, hogy a jövőben nem nézegetném szívesen az ölyves fotóidat! :)
Nagyon hasznos volt ez az ismertető a pásztorkutyákkal kapcsolatban számomra is. A leírt dolgok, a piros bojt kivételével, amit tudtam, különben, hogy mit jelent, teljesen logikusak és ésszerűek.
TörlésAz ölyvfotózással kapcsolatban is igazad van. Én is érzem, hogy az ilyen ölyvfotókat már sokan unhatják, mert tele van a net velük. De annyi elégtételem azért mégiscsak van, hogy nem egy fizetett, előkészített lesből fotóztam, ami egyáltalán nem vonzott volna, hanem én terveztem és viteleztem ki mindent a megfelelő hely felkutatásától kezdve az első fotókig. És itt nem hagyom abba, mert két hónapig(a tavaly téli meddő kisérletezgetéseimet leszámítva) küzdöttem érte hóban, fagyban. Ezt a "lépcsőfokot" is lehetőségeimhez mérten ki fogom vesézni. Ha szerencsém lesz születhetnek egyedi képek...talán, ha nem akkor is örömet szerez ez az egész folyamat nekem.
nemsemmi kalandokat élsz át mostanság...!Szuper képek!...
VálaszTörlésMennyi mindent nem tudok! Nagy érdeklődéssel néztem a képeket és olvastam a hozzászólásokat! :)
VálaszTörlésHűűű, de jókat írtak itt a népek! Szilárdé különösen érdekes. A madárképekről is hasonlóan vélekedem, mint Ő, de itt azért mégis érdekes és szép képeket találtam a témában. A kutyi már bónusz nekem. :)
VálaszTörlésErzsébet, a finom falatok és a kitartásod meghozta a képeket! :) És biztos vagyok benne, hogy lesznek még. Én várom! :)
VálaszTörlésTetszett a Szilárd megjegyzése is! Bevallom, ezekről alig tudtam vajmi keveset...