2010. május 31., hétfő

2010. május 30., vasárnap

2010. május 29., szombat

2010. május 28., péntek

Ellenfényben


Harmadik éve, hogy intenzívebben fotózok és most pillanatnyilag úgy érzem, hogy a legkedveltebb területem a madárfotózás és a makrózás, de úgy általában a természetfotózás minden ágában lelem leginkább örömömet. Ennek oka valószínüleg az, hogy mindig nagyon szerettem a természetjárást, kikapcsol, megnyugtat és lelkileg feltölt ha a természetben lehetek, hallgathatom megnyugtató hangjait, érezhetem a fű, a virágok a víz illatát. Ha valamilyen különleges látvány tárul elém akkor megpróbálom megörökíteni, de sajnos nem mindig sikerül úgy átadni ahogy szeretném.  Az ellenfényes csodákkal legtöbbször nehezen bírkózok meg, de nem tudok ellenállni a kísértésnek és alkalomadtán újra meg újra próbálkozok. Nehéz dolog a fotográfia, ha az ember igazán szépet akar alkotni, de remélem még van időm fejlődni e téren. 

A következő három fotóról szeretném ha őszinte véleményeket kapnék(úgy mint általában a többi képemről). Mit nem csináltam jól, mi hiányzik a képről stb. 

*


**


***

2010. május 27., csütörtök

Hétpettyes hétköznapjai


Megigyam vagy ne igyam?


Elrepüljek vagy ne repüljek?


2010. május 24., hétfő

2010. május 23., vasárnap

2010. május 22., szombat

Bringám


Már nagyon szeretnék felpattanni rá és elmenni Ilpába egyet fotózni de elég nagy most ott a sár. Ilpa egy hely Zetelaka határában, a kedvenc helyem az idén. Ott fotóztam a nyárlevelészeket, a citromsármányt, a sárga virágokat amelyek épp a naplementét nézték és egyebet. Na, de most a bringám a főszereplő. A kutyánknak a legnagyobb vetélytársa, mert mikor biciglivel megyek fotózni akkor nem tudom őt is vinni. Rövidebb túrákra szoktam biciglivel menni, mert út közben is szeretek nézelődni, néha fotótémát is találok, olyankor egy fának támasztom és már lehet is nyomni a gombot. Az idén a zetelaki víztározóhoz is elkerekeztem egyszer, bár kb. 10km az út oda és hágókkal tűzdelt, de azért kibírtam valahogy. A kerékpárom is kibírta, pedig nem egy mai darab. Lehet vagy harminc éves, de nem tudom pontosan mennyi idős mert 1990 és 1995 között vettük egy használt kerékpár kereskedésben Székelyudvarhelyen. Svájci gyártmány, inox sárvédőkkel és háromfokozatú váltóval ami a hátsó kerékagyban van. Az ülése kényelmesebb mint a mai modern kerékpároké, ugyanis olyan is van kettő a családban, de én semmi pénzért nem cserélném le még egy út erejéig se az én régi bicajomat. Igaz hogy városi bicigli a csinosabb kerekeiből ítélve, de a zetelaki mezei utakon is megállja a helyét.

Ennyit a régi vasról és íme egy fotómontázs róla:

*

2010. május 18., kedd

Nézzük hogy megy le a nap


Ismét egy javított fotó. A fotósok világán több felhasználó (Imre, Mazsóca, Mazli1, Zoran) említette, hogy a kép jobb alsó részében lévő növényrészek kissé zavaróak. Mivel a blogom kedves olvasói is ezt a fotót tartották a legjobbnak a "Lila, fehér, sárga" című sorozatból, gondoltam megérdemel pár perc törődést ez a kép. Íme a javított változat:

Nézzük hogy megy le a nap

2010. május 12., szerda

Tarka torna


*


**


***


****

2010. május 11., kedd

Lila, fehér, sárga


Ha virágot látok, azonnal le akarom fényképezni. Remélem nem túl súlyos betegség ez.:-D

Íme pár tavaszi virág, aztán jöhetnek a nyáriak.

*


**


***

2010. május 10., hétfő

Javított fotók


Azt hiszem az ilyen bejegyzéseim sokaknak unalmasak lesznek, én azonban mégis megírom és közzéteszem ezen túl, mert nekem fontosak és hasznosak.

Ez a blog nemcsak azért jött létre, hogy bemutassam a fotóimat, hanem hogy tanuljak is. Igaz, hogy a tapasztalataim alapján ide nem nagyon írnak a látogatók olyan véleményt amiben a kép hibáira hívnák fel a figyelmet, de vannak fotós oldalak, amelyek pont ecélból jöttek létre. A blogot meg felhasználhatom arra, hogy a fotós oldalakon kapott vélemények alapján kijavított, vagy kissé átalakított fotókat feltöltsem.

A három "személyes" nyárlevelészes fotómra kaptam a Fotózzon olyan véleményt Bromis nevű felhasználótól, hogy a "húzó" jobb oldali bogár mögött kicsit több teret lehetett volna hagyni a mozgás irányában. Én is jónak találtam az ötletet, ugyanis a kép vágásakor vaciláltam ezen, de az átlós elrendezést helyeztem előtérbe. Tehát itt a javított változat:

Szálj le a csajomról!


A következő fotó nem egy már ide feltöltött kép javított változata, hanem egy másik fotó, amely ugyanakkor készült, de valami miatt nem ez került ide fel. A fotós oldalakon kapott vélemények alapján viszont ez lett volna a jobb kép. Az Eye of nature oldalon Dewri nevű felhasználó írta, hogy kissé életlenek a lepketestek az oda feltöltött lepkés képen, a Fotósok világán pedig Ancsa írta, hogy nem kellett volna a virág szirmaiból kivágni. Itt van az a kép, amelyen egyik említett hiba sem szerepel:

Kardoslepke nász


2010. május 4., kedd

Mókusos kaland


Nem tudom más hogy van vele, de én nagyon szeretek az erdőben barangolni. Az erdő minden évszakban nyújt látnivalót: tavasszal a sok apró erdei virág, nyáron a sokfajta gomba, ősszel a frissen lehullott sárga falevelek alkotta gyönyörű avarszőnyeg, télen a jég alatt csörgedező patakocskák és még sorolhatnám. Az erdő állatvilága is csodálatos. Persze attól mindig félek, hogy medvével vagy netán vaddisznóval találkozok, ezért egyedül nem is megyek túl sűrű, vagy a lakott területtől távol eső helyre.

Múlt héten az ivói hétvégi házunk mellett lévő erdőben kirándultam. Virágokat, pillangókat fotózgattam és élveztem az erdő csendjét. Nagy örömömre láttam egy őzet, amely sajnos hamarabb észrevett engem mint én őt és villámgyorsan eltünt egy sűrűbb bokros helyen. Gondoltam, hogy leülök egy kicsit és mozdulatlanul csendben maradok, hátha visszajön... de micsoda naiv gondolatok, miért is jönne vissza oda ahol embert látott, mikor olyan nagy az erdő ahol elbújhat. Várakozásom mégsem volt hiábavaló mert egy kicsi aranyos állatka bukkant fel a talajhoz közeli ágakon: egy mókus.:-) Úgy ültem a nagy kövön mintha én is kővé váltam volna, csak a szívem kalapált az izgalomtól. Eddig még sosem láttam ilyen közelről mókust, csak magas fák hegyén. Persze ahhoz, hogy szép fotót lehessen készíteni róla, ahhoz így is távol volt tőlem és a lombok és fák ágai is folyton félig-meddig takarták az alakját. Ennek ellenére csodálatos élmény volt megfigyelni a kis aranyost ahogy könnyedén ugrált egyik ágról a másikra, úgy éreztem, hogy egy picit bekukkanthattam az aznapi tevékenységébe, az erdő életébe. Mikor már láttam, hogy közelebb nem fog jönni hozzám, gondoltam készítek róla pár fotót, olyant amilyent lehet, hogy legalább tudjam megmutatni otthon. Tudom, hogy nem remekművek, de gondoltam mégis felteszem a blogomba, és remélem, hogy fogok még jobb mókusos fotót készíteni életemben.


*

**

A zár csapódására azonnal figyelmes lett, és amikor meglátott engem, gyorsan eltünt a védelmet nyújtó sűrű lombok között. Én csak annyit mondtam magamban, hogy "Viszlát mókuska". Remélem találkozok vele még a nyáron és meg is fogom ismerni a sérült farkáról.:-) 


2010. május 3., hétfő