2009. augusztus 30., vasárnap

Fáink gyógyítói


Fotózás közben gondolkodtam azon a leshelyen csücsülve, hogy vajon mit szedegethetnek a madarak a fenyőfáinkon. Mikor nem volt ott egy madár sem, megnéztem közelebbről is a fákat, de az alsó ágakon nem láttam semmi "ennivalót". Ezen a képen vettem észre, hogy a kis drágaságok valami kártevőket esznek a fenyők tűleveleiről. Aranyos kis gyógyítók, és még modellt is állnak nekem.

Erdei pinty csemegézik

2009. augusztus 29., szombat

2009. augusztus 25., kedd

Kedvenc modelleim


Legbarátságosabb modelleim, a cinegék nyáron is szivesen pózolnak, kíváncsian bekukkantanak a kémlelőlyukon. Sokkal bátrabbak mint a mi vidékünkön élő többi madárfaj. Gondolom, ezért nem nagy szenzáció őket fotózni, mégis elcsábítanak és nem tudom megállni, hogy pár képet ne készítsek róluk.:-)

A kis szemes


Csak ülök az ágon

2009. augusztus 19., szerda

Ismét madarak


Kóstolgatom a madárfotózás művészetét és közben rá kell jönnöm, hogy kísértetiesen hasonlít a horgászathoz. Nagy élmény, de egyben nehéz dolog is.
Ahogy a halak is a horgászat esetében, úgy a madarak is "bele kell egyezzenek" abba, hogy fotózhassuk őket. Persze ezt eddig is sejtettem, de fogalmam sem volt róla, hogy ennyire nehéz őket rávenni az együttműködésre. Minden esetre fáradhatatlan és türelmes vagyok, kísérletezek a gép beállításaival, hogy legjobb eredményt érjek el, valamint azzal, hogy minél közelebb tudjak férkőzni ezekhez a roppant félénk lényekhez.
Próbálkozásaim kisebb-nagyobb sikerekkel járnak, íme két példa, aztán jön a többi.

Én a leshelyen, ő a faágon, én rezzenéstelenül, lélegzet-visszafojtva izgultam, hogy mikor repül el, vagyis, hogy le tudom-e fényképezni azelőtt, és sikerült. Aztán huss és már ott sem volt, elkapta amit a felső ágon látott és eltünt nyomtalanul.

Vajon mi van odafenn?


Itt már kissé nyugisabban és egyben kíváncsian nézett a leshely felé, hogy vajon árthat-e neki az a valaki aki a lyukból kukucskál. És nem ártott, nem is fogok soha, csak gyönyörködhessek bennük.

Most fényképezel? Az ugy-e nem fáj?

2009. augusztus 13., csütörtök

Vakáció


Most kiköltözünk egy pár napra Ivóba, jajj de jó.:-)) Remélem tudok majd egy pár jó fotót mutatni ha hazajöttünk. Ott nincs net.:-(
Búcsúzóul felteszek egy képet a Zeteváraljai víztározóról. 

Nyugalom

2009. augusztus 11., kedd

Egy régi kép


A tegnapi bejegyzésem után úgy érzem, hogy a Canon S3 IS gépemtől bocsánatot kell kérjek, mert eléggé lehordtam szegényt.
Kiengesztelésképp felteszem a legjobb fotót, legalábbis szerintem a legjobbat, amit vele készítettem.

A kis fürge

2009. augusztus 10., hétfő

Bridge vagy DSLR

 
A blogomban szeretném leírni pár tapasztalatomat a fotózással kapcsolatban. Nem a profi fotósoknak fognak szólni az ehhez hasonló bejegyzéseim, hanem a hobbifotósoknak és azok közül is a kezdőknek.

Egy kezdő hobbifotósnak, aki körültekintően és nem két napra szeretné a felszerelését beszerezni nagy fejtörést jelent a megfelelő fotómasina kiválasztása. Nekem is nagy gondot okozott ez a dolog annakidején és sajnos rá is fizettem a tapasztalatlanságomra.

A család első digitális gépét 2005-ben vásároltuk családi fotózásra. Egy Sony DSC S80-as 4 megapixeles gép, még mindig működik, a gyerekek használják kirándulásokon, mert kicsi és nem is nagyon értékes, ha el talál kallódni. Rengeteg képet készítettem én is vele, azzal a géppel tapasztaltam meg a digitális fotózás előnyeit. Az elején nagyon meg voltam vele elégedve, de egy idő után (két év) a gép korlátaiba ütköztem, amikor már nemcsak családi fotózásra, hanem makrózásra és tájképek készítésére is szerettem volna használni.

Akkor kezdtem gondolkodni azon, hogy jó lenne egy komolyabb gép. Az volt az álmom, hogy szép, zajmentes, éles természetfotókat tudjak készíteni. Logikusan a kompakt kategória után a bridge következik, tehát ennek a kategóriának a gépeit vettem górcső alá. És ez lett a vesztem. Jobban tettem volna, ha egyből a belépő szintű tükörreflexesek közül választok, de azokat túl drágának és nagynak találtam. Különben is nagy hiba volt a gépek méretét nézni, de erre is utólag jöttem rá.

Több tulajdonság szerint vizsgáltam meg a csúcskompaktokat egy bizonyos árkategóriában, amit különböző tesztekből, adatlapokból néztem ki. A Canon S3 IS-re esett a választásom. Sajnos elég rövid használat alatt rá kellett jönnöm, hogy ez a gép nem teljesíti az elvárásaimat. Legelső panaszom a már 200-as érzékenységnél fellépő magas zajszint volt. A zoomtartománya jó lett volna, de sajnos 7-8 szoros optikai zoom felett már nem produkált jó képeket és a zoomtartomány végén már borzasztó gyengék, életlenek a képei. Beszereztem hozzá egy Canon 500D makrólencsét is, amivel elég éles makrókat lehetett készíteni, de ekkor meg a gép lassúsága kezdett bosszantani. Egyébként a makrólencse nélkül olyan éles fotót amilyent szerettem volna soha nem tudtam készíteni, pedig állvánnyal is próbálkoztam pl. tájképeknél. Megfelelő gép csendéletek, portrék, absztrakt fotók és közelképek készítésére, de nekem a természetfotózás volt az álmom. Egyetlen jó pontja, hogy remek mozgóképeket lehet vele rögzíteni jó hangminőségben a kártya kapacitásáig és filmezés közben is lehet zoomolni. Most is erre használjuk, ha alkalom adódik. Szerintem a bridge gépek semmivel nem nyújtanak jobb képminőséget mint egy jó kompakt, mindössze nagyobb zoomtartományt és több manuális beállítási lehetőséget.

Ha a bridge kategória felső szegmensét is megvizsgáltam volna, de nem tettem, mert árban és méretben már a belépő szintű tükrösökkel vetekednek, akkor a Panasonic DMC FZ 30 mellett döntöttem volna. Képzaj szempontjából szintén problémás darab, de gyönyörű, borotvaéles makrókat lehet látni amik vele készültek különböző fotós oldalakon. De örvendek, hogy nem vizsgáltam meg a Panasonicot is, mert előbb utóbb, talán kicsit később mint az S3-as esetében de annak is elértem volna a határait.

A Canont talán egy fél évig használtam 2007-ben, amikor arra döntöttem, hogy váltok tükrösre, veszteség ide vagy oda, mert az S3-as egyáltalán nem elégíti ki az igényeimet. Ekkor már úgy gondoltam, hogy ha már tükrös, akkor nem a legolcsóbb, hanem egy Nikon D80 kell nekem, megint nem akartam csalódni. Most már tudom, hogy egy belépő szintű is jó választás lett volna, pl. egy Nikon D40, vagy D40x, esetleg Canon 450D mert az érzékelőjük ugyanakkora és az optika pedig olyan amilyent veszek hozzá, de így sem bántam meg a választásomat, sőt. Most úgy érzem, hogy a gép határait még jó sokáig nem fogom elérni és remélem, hogy jó sok expót kibír még. A súlya és mérete, főleg ha a Nikon 70-300mm-es VR objektívet teszem rá, bizony eléggé férfias, de a hibátlan minőségű képek, amiket készíteni tudok vele feledtetik ezt a kis hátrányt. Egyébként sem viszem teleobival hosszú gyalogtúrákra, vagy családi kirándulásokra, hanem leshelyről fotózok madarakat. A kitobjektív pedig egy nagyon kellemes darab, amivel lehet túrázni, kirándulni, kicsi és könnyű, valamint a zoomtartománya megfelelő, képminősége is nagyon jó. Épületfotózásra, tájfotózásra, portrézásra és életképek készítésére ideális, rendezvényeken is ezt szoktam használni.

Tehát tapasztalataim alapján azt tanácsolom a komolyabb kezdő hobbifotósoknak, hogy a bridge kategóriát felejtsék el és ha van lehetőségük akkor inkább egy belépő szintű vagy középkategóriás tükörreflexesbe ruházzanak be. Persze vannak ellenvélemények is, amelyek úgy szólnak, hogy a tükörreflexes egy csapda, mert objektíveket kell hozzá vásárolni, ami igaz is akkor, ha az ember ész nélkül szórja a pénzt. De a racionális hobbifotós meg tudja állapítani, hogy hol a határ és csak annyi objektívbe ruház be amennyire szüksége van és olyan árkategóriájúba, amit ki tud fizetni és még nem tartja túlzásnak igényeihez képest. Ezzel megfelelően ki tudja tolni a gép határait. De hadd lám ezt próbálja megtenni egy bridge felhasználó, aki ha kinőtte gépét, akkor már csak egy új gép beszerzésével tud továbblépni. Egy belépő szintű tükrös ára olyan szinten van jelen pillanatban mint a legjobb bridge gépé, de képminőség terén még a kitobival is jóval felülmúlja azokat. Tehát, ha a kitobin kívül nem akar más obit venni a géphez, akkor is jobban jár a tükrössel a jobb képminőség, a könnyebb kezelhetőség, a minden téren tapasztalható gyorsaság miatt.

És, ha azt kérdi tőlem valaki, hogy melyik márkát válassza, akkor a válaszom az, hogy Nikon, Canon vagy esetleg Pentax. De ebbe a témába már nem szeretnék belemenni.

Remélem tudtam segíteni valakinek a bejegyzésemmel, mert a döntés nem egy könnyű dolog a nagy választék miatt amely a digitális fényképezőgépek világát uralja manapság. A gyártóknak pedig minden gép eladó, egyik kategóriát sem részesítik előnyben a másikkal szemben, a vásárló kell eldöntse, hogy neki mire van szüksége.

2009. augusztus 9., vasárnap

Új madárles


Ma a hétvégi házunk telkén lévő pottyantós illemhely átalakult leshellyé, úgysem használjuk már évek óta.:-) Egyszerűen vágtunk az oldalára és az ajtajára két kb. 10x10cm-es lyukat motorfűrésszel. Vagyis vágott a párom az én kedvemért, én csak néztem, és aztán megfestettem a frissen vágott felületet, hogy ne legyen annyira feltünő. A lyukak tájolása keleti illetve déli.
Ki is próbáltam, ez az egy kép lett értékelhető:

Mezei poszáta


Tudom, hogy a környezet kissé kaotikus, de ha sűrű erdő nem lenne, akkor madár sem lenne...
Egy hét múlva ismét kiköltözünk egy-két hétre és akkor főképp a madárfotózásra koncentrálok, remélem lesznek jobb eredmények is.

2009. augusztus 8., szombat

Zetelaki napok 2009


Zetelakán minden évben megrendezik a Zetelaki napokat, amely nagy népszerűségnek örvend.
A rendezvényen minden évben rönkhúzató versenyt szerveznek, amin részt vehet bármely becsületes lótulajdonos a lovával. A nyeremény a rönk, amit a lovak a verseny alatt húzigáltak ide-oda a gazdájuk biztatására, és egy-egy zsák zab vagy értékesebb gabonaféle a jószágok örömére.
Ebben az évben is sor került erre az eseményre június 26-28 között, természetesen mi is elmentünk és én nem hagytam otthon ez alkalommal sem a fotómasinámat.:-) A rendezvény nagy része a Zetelakától 5km távolságra lévő Deság településen zajlott, pontosabban Deság dombja alatt, ahol egy fedett színpad áll rendelkezésre. A hely és a színpad látható a Zetelakát Zeteváraljával összekötő útról is.
A verseny délután öt óra körül kezdődött, tehát már nem voltak túl kemény fények, lehetett fotózni. A Nikon 18-135mm-es kitobi volt a gépen, mert ilyen helyekre ezt szeretem vinni. Kicsi, könnyű, jó a zoomtartománya és más tulajdonságaival is tökéletesen meg vagyok elégedve. A gépet sport módba tettem, mert nem vagyok még elég gyakorlott sportfotózásban ahhoz, hogy manuális beállításokat használjak. Elhatároztam, hogy a legeslegjobb helyre állok és testi épségemet is kockára teszem egy-egy jó fotó érdekében.:-) Kellett is sűrűn ugráljak ki be a nyomvonalon ahol a rönköt húzták a lovak, de megérte.
Íme a két legjobb fotó amit készítettem:

Rajtra várva



Húzzad Kincsem!

2009. augusztus 7., péntek

Aki a virágot szereti...

Nem tudom más hogy van vele, de én nem nagyon kedvelem a telet és ahogy az évek múlnak ez az érzésem megerősödni látszik. Azt szeretném, ha mindig tavasz, nyár, ősz lenne. Az utolsó télies heteken már sokszor érzem, hogy teljesen elveszi a kedvemet a hideg, a szürkeség, a kopárság.
Ezért a hóolvadással egyidőben megjön a fotózhatnékom, minden apró virágra, feléledő bogárra mohón vetem rá magam fényképezőgépemmel. Ekkor nem számít, ha térdig vagy nyakig sáros leszek, ha reggel korán kell kelnem, csak fotózhassak.
A virágfotózáshoz a Tamron 90mm-es makróobimat használom, mert nagyon jó a rajza és a háttérelmosásban is jeleskedik. Öltözékem egy terepszínű nadrág és mellény, amit nem sajnálok, ha sárba kell feküdnöm akkor sem, na és a virágok sem ijednek meg annyira tőlem.:-)
Erdeinkben, mezőinken kora tavasszal szebbnél szebb virágok nyílnak, ilyen a májvirág, csillagvirág, hóvirág, ibolya és még sorolhatnám estig. De nem sorolom, hanem felteszek pár fotót amit készítettem eddig.

Hóvirág


Az erdő díszei (Májvirág)


Vetélkedők (Májvirág)


Akvarell (Májvirág)


Májvirág ellenfényben


Kakasmandikó


Csillagom, virágom (Csillagvirág)


Berki szellőrózsa


Koszorúvirág (virágzó bokor)


Harmatosan


Ösztörűs veronika


Testvérek


Fáklya (ez nem vadvirág, Krókusz a neve)


A mező szépe (Illatos ibolya)


Medvehagyma


El ne felejts (Kéknefelejcs)


Hófehérkék

2009. augusztus 6., csütörtök

Próbálkozásaim madárfotózás terén

A madárfotózás a kedvelt időtöltéseim közé tartozik. A Nikon 70-300 mm VR objektívem nem épp ideális darab erre a célra, tulajdonképp nagyvadakra a legjobb, de mivel egyelőre nincs sem lehetőségem sem szándékom egy vagyont kiadni fényerős 400 mm fókusztávolság körüli obira, ezért ennek az egyébként nagyon jó objektívnek feszegetem a határait.
Ahhoz, hogy egy ilyen obival elfogadható képet lehessen csinálni egy kis vagy közepes méretű madárról, legalább tíz méter távolságra kell csalogatni. Téli időszakban a madáretetőben etetem és egy beszállóágon fotózom kedvenceimet, de nyáron már sokkal nehezebb elcsábítani őket, mert rengeteg élelmet találnak a természetben. Megpróbáltam egy itató helyet készíteni nekik a kertünkben, de sajnos nem szoktak rá, gondolom azért mert a Nagy-Küküllő a kert végében folyik. Szerencsére ennek ellenére is járnak a kertben madarak, így hát ha nem is az itatón a fák ágain és a kerítésre szállva fotózhatom. Mivel a kertünkbe a nap bármely szakában kimehetek, ezt meg is teszem elég gyakran, így próbálom megismerni a madarak szokásait. Fontos a leshelyem elhelyezkedése is ami úgy van kialakítva egy fészerben, hogy két irányba is fotózhatok egy-egy kis kémlelőlyukon keresztül. A lyukak átmérője 11x11cm amin a kb 5m-re lévő madárka nem lát be. Arra az esetre, ha ennél közelebb merészkednének, rajzszeggel erősítettem a lyukak peremére egy levágott kötött pulóver újjat és ebbe dugom az obit. Az egyik lyuk kelet fele, a másik pedig dél fele néz. A madarak délelőtt 9-10 óra között és délután 5-től naplementéig a legaktívabbak, ekkor tudom inkább fotózni őket.
Ez az elfoglaltság is mint minden más hobbi rengeteg időt igényel ezért hálás lehetek a családomnak, hogy elnézik ezt nekem, sőt támogatnak is és velem együtt örülnek ha sikerül egy-egy jobb fotót készítenem.

Téli fotózásaim eredménye a következő pár kép:

Széncinege


Kékcinege


Verebek


Az elmúlt napok termése:

Énekes rigó pózolós kedvében



Énekes rigó


Rozsdafarkú


Erdei pinty hím


Erdei pinty tojó



És végül pár kép tavaszról az udvarlás időszakáról, amikor sem etető sem itató nem kellett, sőt még leshely sem, hanem egyszerűen a házunk résnyire nyitott ablakából fotóztam, nem zavartatták magukat.

Zöldike


Zöldike udvarol


Kíváncsi zöldike


Ezt pedig egy tél végi séta alkalmával fotóztam a mezőn:

Verebek élvezik a nap utolsó sugarait

2009. augusztus 5., szerda

Tíz csodálatos nap, amit nagyrészt fotózással tölthettem

2009 július 13-22-ig családunk engedelmesebb tagjaival kiköltöztünk a Zetelakától kb. 16 km távolságra lévő hétvégi házunkba, Ivó nevű szépséges településre. Elkészítettem napi programomat, amit főképp a fotózás és kirándulás tett ki: reggel 7-10 fotózás a ház körüli telken, délután 6-tól este 9-ig kirándulás fotózással egybekötve. A nap további részében a szokásos teendők, mert ugyebár a családot etetni is kell, valamint pihenni, tisztálkodni stb. is fontos.
A harmatcseppek fotózását tűztem ki fő célomnak, de a pillangókra, pókokra és minden más apró csúszó-mászó állatra, rovarra sőt gombákra is nagy figyelmet fordítottam. Van egy vadaspark is Ivóban ahol szarvasok, vaddisznók élnek, ott is szerettem volna fotózni, két alkalommal meg is látogattam a helyet, de sajnos egy állat sem volt kedves hozzám, hogy pózoljon nekem. Talán majd legközelebb engedélyt kérek a tulajdonostól, ha lehet ilyesmiről szó és bemegyek a vadasparkba fotózni.
Tehát ez alatt a tíz nap alatt legfőképp a Tamron 90mm fókusztávolságú makróobimat használtam amit egyre jobban megszeretek mert egy igazán jó objektív mindenféle szempontból. Minden jó véleményt el lehet hinni róla amit az ember olvas a neten vagy szakkönyvekben és minden rosszat el lehet felejteni.:-)
Mindössze a gombás képem készült a Nikon 18-135mm-es kitobival és a "Tarkaság" a Nikon 70-300mm VR objektívvel.
Íme pár fotó amit készítettem:

Lángoló virágon


Eperlevél


Gyöngysor


Áldozatra várva


A gyilkos


Nyugovóra térve


Harmatosan


Virágágyon


Pici szépség


Lándzsák


Tarkaság


Gyöngyös háló


Fordított világ


Csak egy csepp


A természet gyöngyei


Rúdugró inkognitóban


A hangya és a mogyoróormányos harca


Győztes a mogyoróormányos


Reggeli csillogás


Hátán hordja a világot


Zengőszerelem


Káma Szútra


A természet kincseskamrája


Egy fárasztó nap után


A háló gyöngyei


Útra készen


Nyár


Kék


Boglárka


Boglárka ellenfényben


Boglárka másképp


Érik a mogyoró


Katica