2009. november 30., hétfő

És a legharciasabbak


Érdekes, hogy mennyire különböző ezeknek a kismadaraknak a viselkedése. Az ember azt gondolná, hogy mind egyformán félősek, vagy barátságosak, de nem így van. Mindegyik egy kis egyéniség és fajtán belül mutatnak némi hasonlóságot.
A barátcinegék a széncinegénél kisebbek és kevesebben is vannak, de annál bátrabbak, harciasabbak. Ha kint vagyok az etető közelében akkor egyedül ez a fajta képes rá, hogy elhordja az összes kaját a többi elől. Leeresztett szárnyakkal, szétterpesztett farktollakkal, és felborzolt tollazattal fenyegeti a széncinegéket, akik nem mernek ujjat húzni vele.

Reszkessetek, én egy vérengző sas vagyok!...


...próbálja elhitetni a többiekkel, majd egy másodperc töredéke alatt a beszállóágról az etetőre röppen, és már viszi is a kaját. Vagy el sem viszi, hanem ott helyben komótosan elfogyasztja.:-)

Hi-hi-hi, ezt jól bevették!:-))

2009. november 28., szombat

A legszebb cinegék


A legszebb cinegefaj amely az etetőmet látogatja a kékcinege. Sokkal kisebb számban jelenik meg, de talán még bátrabb a széncinegénél. Ezeket a fotókat már nem a leshelyemről készítettem, mert napról napra egyre bátrabbak lesznek.
Nem tudtam igazán eldönteni, hogy melyik kép lett jobb, ezért mindkettőt megmutatom.:-)

A kicsi kék


Ugy-e milyen szép a kabátom?

2009. november 25., szerda

2009. november 23., hétfő

A kis kosztosaim


Még nem esett le a hó, de a cinegék máris rákaptak az etetőnkre. Minden nap öt dióval többet esznek meg, egyre bátrabbak és többen vannak. Amikor reggel a fészerben, ahol a leshelyem is van, töröm a diót nekik már lesnek be és valósággal sürgetnek hogy siessek.:-) Akkor sem zavartatják magukat, ha az eledel elhelyezése után ott maradok az etető mellett 1-2m távolságra és készítek pár képet róluk.

A kis "barát" lesi a kaját


Nekem is hagyjatok!


Persze, miután csillapították éhségüket, óvatosabbak lesznek, olyankor a leshelyemről fotózok.
Mielőtt lemenne a nap még csippentenek egy párat, ha még van dió az etetőben. Szoktam gondoskodni róla, hogy legyen.:-)

A cinege "kabátja"

2009. november 19., csütörtök

Ajándék


A tél közeledtével gondoltam, hogy felújítom és élelemmel látom el a madáretetőnket, hadd lakmározzanak a kis kedvenceim. De nem akármilyen eledelt adtam nekik, hanem "királyi" madáreledelt, dióbelet, ugyanis az idén rengeteg diónk termett az egyetlen fiatal diófánkon.
Már az első nap jöttek serényen a kis cinegék, széncinege és barátcinege is, de olyan borult idő volt, hogy egyetlen normális fotót sem tudtam készíteni róluk. De ami késik nem múlik. Ma egy pár percre kisütött a nap és gondoltam ismét szerencsét próbálok. Ha már próbáltam, volt is szerencsém mert nemcsak cinegék, hanem egy szajkó is felfigyelt az etetőben lapuló csemegére és el is csent belőle. Szó szerint elcsent, mert csak pár pillanatra volt a vendégem. Roppant figyelmes madár, biztos vagyok benne, hogy észrevette a ténykedésem, mert többet nem jött vissza. Igazi ajándék volt számomra, hogy pózolt egy pár pillanatig nekem.
Remélem, hogy máskor is megkívánja a dióbelet és még láthatom a tél folyamán.

Dejó, dió!

2009. november 16., hétfő

Tíz év múlva


Ősz van, szomorú novemberi idő. Azt mondják, hogy ilyenkor remek tájképeket lehet készíteni, igazuk is van, nekem mégsem akaródzik kimenni az esőbe. Ha épp nem esik akkor is borús, párás az idő, ami még az életkedevemet is elveszi. Ezt az időjárást a meleg szobában vészelem át.
Régebb, még az analóg világban rengeteg családi fotót készítettem főleg a gyerekeinkről. Azóta is szívesen lapozgatjuk az albumokat és a múltról elmélkedünk. Tavaly a kezembe került egy kép és elhatároztam, hogy Karácsonykor készítek egy csoportképet ugyanolyan felállásban. Most összeállítottam a két képből egy montázsféleséget.
Ezzel is telt egyet az idő, és közben várom a napsütést.:-)
A képeken a mi és a testvéremék gyerekei láthatók Karácsonykor a szüleim otthonában.

2009. november 11., szerda

Kisgalambfalva


Székelyudvarhelytől 22km-re a Nagyküküllő mentén fekszik egy kis falucska, 580 lelket számlál, a neve Kisgalambfalva. Szüleim szülőfaluja. Számomra ez a falu még a mai napig is az igazi falusi élet hangulatát nyújtja.
A következő fotó ott készült.

2009. november 7., szombat

2009. november 5., csütörtök