2009. november 19., csütörtök

Ajándék


A tél közeledtével gondoltam, hogy felújítom és élelemmel látom el a madáretetőnket, hadd lakmározzanak a kis kedvenceim. De nem akármilyen eledelt adtam nekik, hanem "királyi" madáreledelt, dióbelet, ugyanis az idén rengeteg diónk termett az egyetlen fiatal diófánkon.
Már az első nap jöttek serényen a kis cinegék, széncinege és barátcinege is, de olyan borult idő volt, hogy egyetlen normális fotót sem tudtam készíteni róluk. De ami késik nem múlik. Ma egy pár percre kisütött a nap és gondoltam ismét szerencsét próbálok. Ha már próbáltam, volt is szerencsém mert nemcsak cinegék, hanem egy szajkó is felfigyelt az etetőben lapuló csemegére és el is csent belőle. Szó szerint elcsent, mert csak pár pillanatra volt a vendégem. Roppant figyelmes madár, biztos vagyok benne, hogy észrevette a ténykedésem, mert többet nem jött vissza. Igazi ajándék volt számomra, hogy pózolt egy pár pillanatig nekem.
Remélem, hogy máskor is megkívánja a dióbelet és még láthatom a tél folyamán.

Dejó, dió!

4 megjegyzés:

  1. Gyönyörű, remek a póz és a pillanat!

    VálaszTörlés
  2. talán a legjobb megfogalmazás rá az hogy szépségesen gyönyörűséges :]

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szépen szerkesztett, tökéletesen éles fotó, szép színekkel!

    VálaszTörlés