Tavaly év végén nagy terveket szőttem a téli ünnepekre. Gondolom mondanom sem kell, hogy terveim első sorban fotózásról szóltak.
A hétvégi házunknál új etetőt készítettem egy olyan helyre ahol tökéletes fényviszonyok álltak rendelkezésre. Mivel más rejtőzködési lehetőség nem volt ott, ezért a lessátramat húztam fel az etető közelében. Minden jó lett volna, a fények, a háttér, a lőtávolság stb., csak a madarak nem voltak hajlandóak odaszokni. Idővel talán sikerült volna odacsalogatni a szárnyasokat is rendesen, de erre sajnos kevés volt az a kilenc nap.
Egy pár normális fotó azért sikerült ott is, de akcióra semmi remény nem volt. Ezt a szajkófotót talán érdemes megmutatnom:
*
Mikor láttam, hogy közeledik a szabadság vége és még semmi eredmény, gondoltam kimegyek az erdőbe és ott próbálkozok. Itt már nem voltak olyan jók a fények, a fák árnyékoltak és mivel nem akartam a lessátrammal próbálkozni ismét, kissé távolabb ültem le egy másik fa tövébe mint ami ideális lőtávolság lett volna. Első alkalommal nem jött egy madárka sem, de tudtam, hogy ez normális. Másnapra a dióbél elfogyott és tettem újat, majd a naplementéig ismét ott ültem eredménytelenül. Harmadik napra ismét eltűnt az eleség, de mihelyt kitettem az új adagot és leültem a helyemre mindjárt jöttek a barátcinegék hirdetve mindenkinek, hogy ismét nyitott a "büfé":
**
Kis idő elteltével megérkezett egy csuszka is és attól a perctől kezdve ő volt az uralkodó. Persze a cinegék is csentek dióbelet közben, de a csuszka mindenképp uralta a terepet:
***
****
Lassacskán amíg a nap lement az összes kaját elhordták és saját rejtekhelyre dugdosták.:-)
*****
******
A nagy eredmények amelyekre az elején számítottam ezennel elmaradtak, de ez az utolsó három nap mégis élvezetesen telt. Remek volt megfigyelni, hogy az erdőben, ahol bátrabban mozognak a madarak hogyan viselkednek, mit csinálnak a megszerzett élelemmel. Remélem majd ha leesik a hó akkor is megtalálják az általuk elrejtett dióbelet a fákon, bokrokon és az összecsavarodott száraz falevelekben.