2009. december 29., kedd

2009. december 28., hétfő

Nikon AF-S 18-135mm f/3.5-5.6G ED IF DX


Amint megígértem, írok egy pár sort az általam használt objektívekről. Az első a kitobjektív, amit a géppel vásároltam. Ez egy általános használatra szánt objektív, most már nem gyártják, az új gépekkel most stabilizált obikat adnak. Ha viszont valaki olcsón de nem leharcolt állapotban kézből szeretne ilyent venni, annak csak ajánlani tudom.

A zoomtartománya nagyon kellemes, 18-135mm(7,5-szeres zoom), ami alkalmassá teszi épületfotózásra, tájképfotózásra, portrézásra. Egy jó utazó zoom, amikor kirándulni megyünk a családdal és nem tudom az egész fotóscuccot magammal vinni akkor ezt az egy obit viszem a géppel. Rendezvényeken, családi összejöveteleken is ezt használom. Az őszi tájképeimet is mind ezzel fotóztam, megtekinthetők itt a blogomon. Van hozzá egy UV szűrőm, amit a frontlencse védelme céljából állandóan az obin tartok, valamint van hozzá lineáris polárszűrőm, amely még egyszer sem csapta be a gép fókuszrendszerét. Van egy Cokin szűrőrendszerem is hozzá egy pár szűrővel, amit tájfotózáskor szoktam használni.

Az obi fényereje f/3.5-5.6 ami teljesen átlagosnak mondható. Beltérben vaku nélkül nem lehet a legjobb eredményeket elérni vele. Ha valaki komolyabban szeretne ilyen helyeken fotózni, netán esküvőkön, rendezvényeken, akkor arra nem a legalkalmasabb. Normális és átlagos fényviszonyoknál viszont remekül használható.

A fókuszmotor nagyon halk, mondhatni hangtalanul és gyorsan működik. Na és persze pontos is. Kevés fényben néha téved és homogén felületeken is megtörténhet ez, de én mint hobbi felhasználó teljesen meg vagyok vele elégedve.

Az obi rajza nagyon jó. Amíg nem volt meg a makróobim fotóztam vele lepkét, méhecskét meg más makró témákat és hihetetlenül jól teljesített. Persze a makróobi azért makróra sokkal jobb, közelebb lehet menni a témához mint ezzel, a hátteret is szebben mossa és a nagyítása is jobb mint ennek, ezért is vettem makróobit makrózni. Tájképfotózáshoz szerintem a rajza tökéletes és más egyéb célra is.

A kromatikus abberációhoz nemigen tudok hozzászólni, én eddig még nem vettem észre ilyesmit az ezzel készült képeken. De lehet, hogy extrém kontrasztos körülmények között 100%-os nagyításban felfedezhető.

A torzítása sem zavaró számomra, ha egyáltalán van, mert épületfotózásra igen kevés alkalommal van lehetőségem. Inkább tájfotózásra használom amire a széles látószög kellhet.

Stabilizátor nincs benne, de nekem ezen a fókusztávolságon nem is annyira fontos. Még egyszer sem voltak problémáim 135mm-en sem, pedig az elején pár madárfotót is készítettem vele madáretetőn 1-2m távolságból. De azért senki se értsen félre, madárfotózásra nem ajánlom.:-)

Az objektív felépítése az én objektíveim közül a leggyengébb. Persze nem esik szét meg ilyesmi, de akinek jó szeme van az ilyesmihez az látja a különbségeket. Például a bajonettcsatlakozása műanyag. Ez előny is lehet, mert az obi könnyebb emiatt a többi obiknál. Ennél az obimnál történt meg egy párszor, hogy amikor feltettem a gépre nem volt jó érintkezés, ezért hibaüzenetet írt ki a gép. Egy egyszerű moccantással ez kiküszöbölődik. Amikor a nyakamban lóg a gép, akkor néha magától "zoomol", annyira könnyen működik, de csak ha a polárszűrő is rajta van. Egyébként pont olyan jó minőségű műanyagból van mint a többi Nikon obim.

Tapasztalataim alapján képminőség terén ez az objektív 70-100mm között és f/8-10 blendével teljesít a legjobban, de a zoomtartomány végeinél sem lágyul a képe szembetünően. Általában a kitobikat szidni szokták, meg hamar lecserélik, de én nem teszem ezt. Ebben a fókusztávolságban, erre a célra amire most használom nem vennék mást, még stabilizáltat sem. Ha esetleg komolyabban foglalkoznék eseményfotózással(esküvők stb.), vagy szoció- és riportfotózással, akkor lenne szükségem ebben a fókusztávolságban egy f/2,8 fix fényerejű obira. 

Technikai paraméterek:

Szűrőátmérő: 67mm
Legtágabb rekesz: 3,5-5,6
Legszűkebb rekesz: 22-38 
Közelpont: 45cm
Látószög: 76-12° (DX formátum)
Lencsék: 15 lencse 13 csoportban
Hossz: 143mm
Átmérő: 80mm
Súly: 385g

Aki profi objektívtesztet szeretne olvasni róla, diagramokkal és konkrét számadatokkal angol nyelven, annak a következő oldalt ajánlom: http://www.photozone.de/nikon--nikkor-aps-c-lens-tests/241-nikkor-af-s-18-135mm-f35-56-g-if-ed-dx-review--test-report

2009. december 27., vasárnap

2009. december 25., péntek

2009. december 21., hétfő

Nikon hobbi objektívek


Gondoltam írok pár sort az általam használt objektívekről is. Persze senki se számítson most grafikonokkal tarkított profi objektívtesztekre, mert olyant sajnos nem tudok írni. Mindössze hobbifotós tapasztalataimról tudok beszámolni és sajnos túl nagy gyakorlati összehasonlítási alapom sincs. De aki kezdőként most akar tükrös gépbe és pár objektívbe beruházni annak hasznos lehet.

Úgy kezdeném a dolgot, hogy a Nikon D80 kiválasztásakor egyik szempont az volt, hogy a kitobiról amit adtak hozzá (Nikon AF-S 18-135mm f/3.5-5.6G ED IF DX) csak jó dolgokat olvastam a neten. Nem is csalódtam benne, de erről egy következő blogbejegyzésben kicsit részletesebben is írok.

A többi objektívem megvásárlására két év és pár hónap leforgása alatt került sor és ekkor is megbizonyosodtam arról, hogy a Nikon rendszert választani okos dolog volt. És itt most nem szeretnék Nikon-Canon vitát, mert azoknak se vége se hossza, én csak a saját tapasztalataimról írnék. 

Hobbi és kezdő természetfotós lévén első obim amit a géphez vettem egy makróobjektív volt. A Tamron AF-S SP 90mm f/2.8 Di Macro obira esett a választásom mert a neten és szakkönyvekben csak jó dolgokat olvastam róla. A vetélytársa a Nikon 60mm f/2.8D Micro Nikkor AF obi volt, talán fej vagy írás alapon választottam a kettő közül, mert a Nikonról is csak jó dolgokat olvastam és az áruk is egyforma volt akkoriban. Minden esetre nem csalódtam a Tamronban, most is az az egyetlen profi obi az objektívparkomból. És most ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többi obim nem jó, csak azt, hogy azok inkább a hobbi kategóriába tartoznak.

A következő objektívem amit beszereztem egy hobbi teleobi volt, a Nikon AF-S 70-300mm f/4.5-5.6 G IF ED VR. Ekkor figyeltem meg, hogy a Canonnak a hasonló teleobjektívje 700RON(kb.45000Ft) összeggel került volna többe. Továbbá azt is megfigyeltem, hogy a Nikon hobbi objektívjei amelyeket általában egy földi halandó megengedhet magának olcsóbbak a Canon hasonló objektívjeinél. Az, hogy a Canon obik olcsóbbak a Nikon obiknál csak a profi teleobikra érvényes. Pl. a Canon EF 300mm f/2.8L IS USM objektív 1.200RON(kb.80.000Ft) összeggel olcsóbb a Nikon AF-S Nikkor 300mm f/2.8G ED-IF N VR objektívnél, de mindkettő ára 15.000RON, azaz 1.000.000Ft fölötti összeg. Aki ilyen obit tud venni magának, annak az a diferencia amivel a Nikon drágább a Canonnál már elhanyagolható szerintem.:-)

Nem olyan rég éreztem hiányát egy fényerős objektívnek, ugyanis kevés fényben, ahol ráadásul vakut sem lehet, vagy nem ajánlatos használni a meglévő obijaimmal nemigen boldogultam.  Gondoltam, hogy veszek egy 50mm f1,8 obit, mert legendás a rajza és nagyon olcsó is, de mivel belső terekben nagyobb látószög ajánlott, a Nikon 35mm f/1.8 AF-S DX objektívjét választottam. Ennek az árát nem tudom a Canon hasonló obijához hasonlítani, mert pont ilyen a Canonnak nincs. Ami esetleg hasonló, az a Canon EF 35mm f/2.0 de ennek ára kétszer annyi mint a Nikon 35mm f/1.8 objektívé.

Most egyelőre nem terhelném egyéb adattal senki fejét, sem a blogomat, ugyanis az objektívparkom is ennyi darabot tartalmaz amelyekről személyes tapasztalat alapján tudtam írni és nem szeretném, ha valaki légből kapott adatok felsorolásával vádolna. És megkérek most minden Canon rajongót aki netán a bejegyzésemet olvasná, hogy ne rontson rám ajtóstúl különböző támadó megjegyzésekkel, mert annak semmi értelme nem lenne. Véleményem szerint mindkét márka nagyon jó választás, de aki picit árérzékenyebb és ilyesmi objektívekre van szüksége mint amelyek nekem is vannak, az megfontolhatja az itt leírtakat.  

Mindegyik objektívemről fogok a közeljövőben írni egy-egy egyszerű tesztecskét külön bejegyzésekben, de ahhoz még össze kell szednem a gondolataimat.   

2009. december 20., vasárnap

Végre lehavazott


Ma örvendezve a jó nagy hónak amely már majdnem egy hete lehullott, gondoltam elmegyek a kutyusunkkal a falu határába egyet kirándulni. Vittem a fényképezőgépemet is azzal a nem titkolt szándékkal, hogy készítek pár havas tájképet.

Amikor kiértünk a falu szélére az összes ott lakó kutya eszeveszett ugatásba kezdett amire a mezőn lévő juhnyáj őrzőkutyái is felfigyeltek. Mi ellenkező irányba indultunk, hogy a juhászkutyák ne támadjanak meg, de sajnos mégis utánunk jöttek. Pandúr eredeténél fogva nagyon jó természetű kutyus, fajtiszta őrzővédő németjuhász, tehát nem távolodott messze tőlem a többi eb láttán sem. Igen ám, de azok négyen voltak és egyre közeledtek felénk. A vége az lett, hogy a fotós állványomat, ami szerencsére nálam volt, elő kellett vegyem és kihúzzam maximális méretére és azzal fenyegettem a juhászkutyákat. Nagyon féltettem Pandúrt, nehogy megtámadják, mert ezek a juhászkutyák nem kegyelmeznek az idegen ebeknek. Hallottam már olyanról, hogy egyedüli idegen kutyát simán megölnek. Így egy egyszerű kutyasétáltatás lett a dologból, végül, pórázon. Ez sajnos nem az első alkalom volt, hogy így ért véget a kirándulásunk. Egy pár dolgot viszont nem értek: mi a csudát tudnak legelni 40-50cm-es hóban a juhok ilyenkor? És miért olyan neveletlenek a juhászkutyák, hogy a gazdájuk nem tudja őket kordában tartani? Valamint mi lenne ha egy szánkázó vagy síző gyereket támadnának meg a juhászkutyák a mezőn? Én megértem részben ezt a hagyományörző juhtartást is, de azért a társadalom többi tagjainak az igényeit is figyelembe kellene venni, akik néha szeretnének a természetben kirándulni a kutyájukkal vagy akár egyedül, vagy gyerekeiket engednék el szánkázni, kirándulni.

Végülis dohogva hazajöttünk és gondoltam megnézem mit csinálnak a cinegéim. Ők rendületlenül csemegéztek a madáretetőn, szinte hivogattak engem, hogy fotózzak. Persze engem sem kellett nagyon biztatni.:-) Majd megfagytam amíg mozdulatlanul álltam az etető közelében a fészerünk falához lapulva és a fények sem voltak a legideálisabbak, de sikerült pár havas-madaras képet készítenem. Közben a haragom is elpárolgott.:-)

Havazásban                                                                                   

 

Mátyás gyanúsan figyel


Meggyvágó tartja a távolságot

A kis szenes hálásan pózol

2009. december 15., kedd

2009. december 9., szerda

Széncinke show


Én még nem unom a cinegéket fotózni.:-) Gondolom, hogy más már nagyon unja nézni, de mégazértis felteszem ezt a pár fotót, csak a saját szórakozásom kedvéért is.
Egyébként már annyira szelídek a kis kosztosaim, hogy pár hét múlva lehet, hogy a kezemből fognak enni. Ma annyira közel jött egyik amíg törtem nekik a diót, hogy a kinyújtott kezemtől 40cm-re lehetett, de sajnos meggoldolta magát.

Hapci


Kuka


Morgó


Szende


Szundi


Tudor


Vidor

2009. december 8., kedd

Manfrotto 7303YB állvány

A fotós felszerelés egyik fontos kelléke a háromlábú fotós állvány, amit nagyon sokan, köztük én sem szeretek használni és főleg cipelni magammal. Tájfotózáshoz, éjszakai felvételekhez, tűzijátékfotózáshoz, hosszú záridős felvételekhez, makrózáshoz azonban legtöbbször elengedhetetlen. Én legfontosabb tulajdonságának azt tartom, hogy könnyű és összecsukott állapotban kicsi legyen, a teherbírása legyen a felszerelésemnek megfelelő valamint könnyen és gyorsan lehessen kezelni. Na és persze ne legyen nagyon drága.:-) Ezeket a szempontokat figyelembe véve választottam a Manfrotto 7303YB tipusú állványt, és nem csalódtam, a követelményeimnek tökéletesen megfelel.

És most írok egy pár sort a tapasztalataimról, hátha valakit érdekel, hisz állványok terén is zavarba ejtően nagy a választék.

Egyetlen pici kellemetlen meglepetést szerzett, amit másképp képzeltem a működésében, éspedig: a gömbfej lezárt állapotban nem forgatható el a tengelye körül, csak ha feloldjuk és akkor a gép helyzete is megváltozhat. Ez panorámázáskor lehet hátrány, de szerintem nem vészes, hisz van aki kézből is remek panorámákat készít. Egyébként azt hittem, hogy van valami lehetőség a fej körbeforgatására lezárt állapotban. Na ennyi ami nem épp pozitív, továbbá csak jó dolgokat írhatok.

A legsúlyosabb obimmal is próbáltam, amely a géppel együtt 1,5kg. Az aránylag kicsinek mondható gömbfej (a gömb átmérője kb.2,5cm) meglepően stabilan tartja a másfél kilós cuccot, bármilyen szögben rögzíthető és nem "kókad" le idővel sem.
Könnyen és gyorsan kezelhető ez a fajta fej, azért is választottam ezt mert természetfotózásra jobb mint a 3D és másfajta fejek. Nincsenek fölösleges karok meg ilyesmik amibe bele lehet akadni. Egyetlen kis kar van amivel a gömbfej zárható, így a gépet bármilyen pozícióba lehet állítani. Ezen kívül van egy gyorszár amivel a középtengely fixálható illetve oldható fel. Ez utóbbi kezelése gyenge női kéz számára gyakorlást igényel, de én máris begyakoroltam pár óra használat alatt.
Nincs a fejen cseretalp ami a gép gyors eltávolítását tenné lehetővé, de nekem nem is nagyon hiányzik, mert csak egy gépet használok. A kerek talp amire a gép csavarható fel fixen áll, legalább nem veszítem el.:-)

A lábak a technikai leírásban szereplő átmérővel rendelkeznek, minden pontosan talál, ami oda le van írva. A lábakat teljesen kihúzva és a középtengelyt legalacsonyabb állásba téve rezzenéstelenűl tartja a gépet, a fényképezőgép zárszerkezetének működése nem rázza be. Ezt 300mm-en és 10-20másodperces expóidővel is kipróbáltam időzített expóval és remek éles képek lettek. A lábszekciók gyorszárral(nem csavarmenetes) rögzíthetők a megfelelő pozícióban.
A középtengely megfordítható és így a gép egészen a talaj közelében is rögzíthető, ha a két legfelső lábszekciót használjuk. A lábak ekkor 52fokos szögbe állíthatóak, hogy lehessen a géphez férni és olyan stabil, hogy bármilyen kényes makrófelvételt borotvaélesen el lehet készíteni, berázás veszélye semmi esetre nem fenyeget.

A szerkezet kicsi és könnyű és ugyanakkor megfelelően stabil, ami nekem a fő szempont volt. Egyszerű kezelése miatt is szeretem, bárhova magammal vihetem, és ez fontos, mert egy állvány csak akkor tudja betölteni a szerepét, ha kéznél van.

Van valami amit nem említenek a leírások pedig szerintem jó dolog, hogy a középtengely vége a gumidugó alatt ki van fúrva, ide lehet táskát vagy egyebet akasztani, hogy még stabilabb legyen használat közben. Hordtáska is van vele, ami vállon is hordható, de én a fotós hátizsákom aljára szoktam rögzíteni.

Dióhéjban ennyi. Azt nem igérem, hogy pár év múlva még írok a tapasztalataimról, esetleg ha valami rossz hírem lenne, vagy ha nagyon hamar elromlik és le akarnék bárkit is beszélni róla.

A technikai adatok a következők:

- Méret összecsukott állapotban: 48.5cm
- Legkisebb magasság: 34.5cm
- Legnagyobb magasság: 142cm
- Súly: 1.3 kg
- Teherbírás: 3.5 kg
- A fej 360 °-ban körbeforgatható
- Felhasznált anyagok: alumínium, kemény műanyag, gumi
- A fej oldalra fordítható -90° / +90°-ban
- Lábszekciók száma: 4
- Lábszekciók átmérője: 26,22,18,14mm
- Lábak állíthatósága: 25°,52°

2009. november 30., hétfő

És a legharciasabbak


Érdekes, hogy mennyire különböző ezeknek a kismadaraknak a viselkedése. Az ember azt gondolná, hogy mind egyformán félősek, vagy barátságosak, de nem így van. Mindegyik egy kis egyéniség és fajtán belül mutatnak némi hasonlóságot.
A barátcinegék a széncinegénél kisebbek és kevesebben is vannak, de annál bátrabbak, harciasabbak. Ha kint vagyok az etető közelében akkor egyedül ez a fajta képes rá, hogy elhordja az összes kaját a többi elől. Leeresztett szárnyakkal, szétterpesztett farktollakkal, és felborzolt tollazattal fenyegeti a széncinegéket, akik nem mernek ujjat húzni vele.

Reszkessetek, én egy vérengző sas vagyok!...


...próbálja elhitetni a többiekkel, majd egy másodperc töredéke alatt a beszállóágról az etetőre röppen, és már viszi is a kaját. Vagy el sem viszi, hanem ott helyben komótosan elfogyasztja.:-)

Hi-hi-hi, ezt jól bevették!:-))

2009. november 28., szombat

A legszebb cinegék


A legszebb cinegefaj amely az etetőmet látogatja a kékcinege. Sokkal kisebb számban jelenik meg, de talán még bátrabb a széncinegénél. Ezeket a fotókat már nem a leshelyemről készítettem, mert napról napra egyre bátrabbak lesznek.
Nem tudtam igazán eldönteni, hogy melyik kép lett jobb, ezért mindkettőt megmutatom.:-)

A kicsi kék


Ugy-e milyen szép a kabátom?

2009. november 25., szerda

2009. november 23., hétfő

A kis kosztosaim


Még nem esett le a hó, de a cinegék máris rákaptak az etetőnkre. Minden nap öt dióval többet esznek meg, egyre bátrabbak és többen vannak. Amikor reggel a fészerben, ahol a leshelyem is van, töröm a diót nekik már lesnek be és valósággal sürgetnek hogy siessek.:-) Akkor sem zavartatják magukat, ha az eledel elhelyezése után ott maradok az etető mellett 1-2m távolságra és készítek pár képet róluk.

A kis "barát" lesi a kaját


Nekem is hagyjatok!


Persze, miután csillapították éhségüket, óvatosabbak lesznek, olyankor a leshelyemről fotózok.
Mielőtt lemenne a nap még csippentenek egy párat, ha még van dió az etetőben. Szoktam gondoskodni róla, hogy legyen.:-)

A cinege "kabátja"

2009. november 19., csütörtök

Ajándék


A tél közeledtével gondoltam, hogy felújítom és élelemmel látom el a madáretetőnket, hadd lakmározzanak a kis kedvenceim. De nem akármilyen eledelt adtam nekik, hanem "királyi" madáreledelt, dióbelet, ugyanis az idén rengeteg diónk termett az egyetlen fiatal diófánkon.
Már az első nap jöttek serényen a kis cinegék, széncinege és barátcinege is, de olyan borult idő volt, hogy egyetlen normális fotót sem tudtam készíteni róluk. De ami késik nem múlik. Ma egy pár percre kisütött a nap és gondoltam ismét szerencsét próbálok. Ha már próbáltam, volt is szerencsém mert nemcsak cinegék, hanem egy szajkó is felfigyelt az etetőben lapuló csemegére és el is csent belőle. Szó szerint elcsent, mert csak pár pillanatra volt a vendégem. Roppant figyelmes madár, biztos vagyok benne, hogy észrevette a ténykedésem, mert többet nem jött vissza. Igazi ajándék volt számomra, hogy pózolt egy pár pillanatig nekem.
Remélem, hogy máskor is megkívánja a dióbelet és még láthatom a tél folyamán.

Dejó, dió!

2009. november 16., hétfő

Tíz év múlva


Ősz van, szomorú novemberi idő. Azt mondják, hogy ilyenkor remek tájképeket lehet készíteni, igazuk is van, nekem mégsem akaródzik kimenni az esőbe. Ha épp nem esik akkor is borús, párás az idő, ami még az életkedevemet is elveszi. Ezt az időjárást a meleg szobában vészelem át.
Régebb, még az analóg világban rengeteg családi fotót készítettem főleg a gyerekeinkről. Azóta is szívesen lapozgatjuk az albumokat és a múltról elmélkedünk. Tavaly a kezembe került egy kép és elhatároztam, hogy Karácsonykor készítek egy csoportképet ugyanolyan felállásban. Most összeállítottam a két képből egy montázsféleséget.
Ezzel is telt egyet az idő, és közben várom a napsütést.:-)
A képeken a mi és a testvéremék gyerekei láthatók Karácsonykor a szüleim otthonában.

2009. november 11., szerda

Kisgalambfalva


Székelyudvarhelytől 22km-re a Nagyküküllő mentén fekszik egy kis falucska, 580 lelket számlál, a neve Kisgalambfalva. Szüleim szülőfaluja. Számomra ez a falu még a mai napig is az igazi falusi élet hangulatát nyújtja.
A következő fotó ott készült.

2009. november 7., szombat

2009. november 5., csütörtök

2009. október 31., szombat

2009. október 29., csütörtök

2009. október 27., kedd

2009. október 25., vasárnap

Fotótábor Zetelakán


Az elmúlt héten egy kedves fotós társaságot ismertem meg. Egy fotótábor keretén belül ugyanis részt vehettem a közös fotózásokon. A tábor Zetelaka község területén került megrendezésre, Ivóban a Tündérkert panzióban volt a szálláshely. A kis csapat a "Világ minden tájáról" lett verbuválva: voltak résztvevők Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, a magyarországi Hatvanból, Agyagfalváról, Keményfalváról és Zetelakáról.
A fotótábor alatt Zetelaka község mesterembereit és munkájukat valamint festői szépségű tájait igyekeztünk megörökíteni. Kisebb csapatokba verődve jártuk a falut és környékét, mindenki érdeklődési körének megfelelő témát keresett. Az első napokban sajnos az időjárás nem akart a kedvünkben járni, többen megfáztak, sőt nem túl súlyosan meg is betegedtek, de még ez sem vette el a kedvüket a fotózástól.
A legnépszerűbb mester a kovács volt, akinek volt munkája állandó jelleggel, így mindenki fotózhatott kedvére a műhelyében.

Ezen a fotón Fülöp Lóránt (elemlámpa) épp a gazdának segít befogni a lovat a szekér elé. A lovon vadonatúj patkó van, amivel a téli jeges időben nyugodtan útrakelhet.


A kis csapat meglátogatta többek között a zeteváraljai víztározót. A tó vize épp nyugodt víztükröt "biztosított" a fotósok számára, így mindenki megörökíthette az őszi tájat akár a tó tükrében is.

Voltak kalandos vizen átkelések is, ahol Várday Béla udvariasan átsegítette Zsuzsát a "vadul tajtékzó" patakon:


Küküllőmező egy nagy fennsík Sikaszó és Varság között. Ide is elmentünk, hogy az ott élő zsindelykészítő mesterembert felkeressük. Sajnos nem találtuk meg, mert eltévesztettük az útirányt és időközben be is esteledett. De egy szép és élménydús kirándulással lettünk gazdagabbak.

Ödi a zsindelykészítő lakhelyével kapcsolatos új információkkal tér vissza a csapathoz:


A fotósok pihenőhelye a Székelytanya, ahol a társaság épp füstbe burkolózva szövi a további terveket:


A szervezés Ödinek nem kevés gondot okozott, olyannyira, hogy már-már kilép a képből :-)


Naplemente előtt végre kisütött a nap, tehát ki erre, ki meg arra kattintgatott serényen:


Itt Réka nem Ödi hátát, hanem a nap utolsó sugaraiban fürdő őszi fákat örökíti meg:


Az utolsó nap szintén egy kirándulásra került sor. Az uticél Gyöngyösbérc, majd Nagysúgó. A napfelkelte Gyöngyösbercén találta a fotós sereget, ahol remek fények kedveskedtek az elszánt művészeknek. Lakott és lakatlan tanyákat fotózhattunk az őszi színekben pompázó fennsíkon.
Itt egy erdésztől szereztünk tudomást arról, hogy Nagysúgóban épp erdőkitermelés folyik, nehéz terepen lovak segítségével húzatják a rönköket az út mellé. Erre "fente a fogát" már a kezdetektől a társaság és az utolsó nap az álom megvalósulni látszott. Nem volt egy veszélytelen vállalkozás ezt az igen nehéz munkahelyet meglátogatni, de rettenthetetlenek voltunk.

Zsuzsa a szegény igavonó állatot simogatással jutalmazta és kedves szavakat suttogott a fülébe :-)


Az erdész kartárs autója úgy beleragadt az árokba, hogy lóval kellett kimenteni onnan. Persze a fotós társaság ezúttal sem volt rest, mindenki megörökítette az izgalmas pillanatot:


Zetelaka község erdőiben rengeteg nagyvad él, amiről a kis csapat is megbizonyosodhatott. Igaz, hogy csak szarvast láttunk, de egy maci is nyomot hagyott számunkra a sárban.

Zsolt épp a medve nyomát fotózza, hogy hazatérve Magyarhonba bebizonyíthassa barátainak, hogy mekkora fene nagy medvével találkozott:


És íme itt a medve nyoma, hogy én se maradjak hazugságban :-)