Nagy reményekkel indultunk a Madarasi Hargitára tegnap. Szerettem volna felmenni a csúcsra, hogy készítsek pár szép tájképet a havas tájról, de kiérve a menedékházakhoz olyan sűrű köd fogadott, hogy csak na! Persze engem nem lehetett volna megkötve sem bent tartani, egy pohár meleg tea után elindultam egy kis fotós sétára. Pár perc sétafika után rá kellett jönnöm, hogy ilyen sűrű ködben elindulni a csúcsra kész öngyilkosság, hisz kb. 10 méternél távolabb nem lehetett látni. Egy pár képet azért csináltam, ha már megtettük az utat.
Összebújva a hidegben
Kilátás a mirelit-fenyő alól
Egy igazán hűvös hely a megkönnyebbülésre
Nem PS effekt
Ő legalább fedezékben maradt