Már lassan egy hete márciusban járunk, de még mindig nem törött ki a foga a télnek: 15-20cm-es hó van és mínusz fokok. A madaraim visszatértek az etetőhöz és találtak is ennivalót. Ma olyan madarakat fotóztam melyek nem jártak erre a téli hónapokban: fenyőpintyet és seregélyt. Persze a cinegék, csuszkák és egy fenyőrigó is a vendégem volt.
***
Csak ülök az ágon
Harc az almáért
Az én almáim
Becsületes neve Vörös Farkas Ede Pandúr, de mi csak Pandúrnak, Durcikának, Durcásnak szólítjuk. Tudom, hogy egy kutyát nem szabad ennyi néven szólítani, de nem lehet őt nem becézni. Héthetes kora óta nálunk van, de szerintem mikor megszületett már akkor tudta, hogy a mienk lesz.:-) Annyira szereti a család minden tagját, hogy az már kimondhatatlan.
Azt nem mondhatom, hogy sokmindenre be van tanítva, de nagyon értelmes és szófogadó. Parancsszóra leül és ottmarad és különböző akadályokon átugrik a drága.
Na, ugorjak vagy ne ugorjak?
Jövök gazdám, csak egy szavadba kerül!
Imádja a havat és a hóban hancúrozni. Gyönyörű, dús bundája megvédi a hidegtől.
Nyugodt temperamentumú, nem ideges, nem izgága, nem agresszív, de nem is gyáva nyúl. Egy újfundlandi mellette kapkodó idegbeteg. Na azért nem éppen, ha észreveszi hogy játék következik, akkor "engedd el a hajam", olyan mint egy kölyök még most is.:-) A lányunk a kedvenc játszótársa.
Gyere Réka, temess be hóval kedvedre.
Na jó lefekszem, te csak lapátolj.
Puff!
Azt mind a fejemre akarod tenni?
Na, jóvanna teljen kedved!
Erzsébet, te ezt engeded és még fotózol is!?
Na, most ássatok ki!
Csak megrázom magam és újra játszhatunk!
Tehát ő a mi egyetlen drága kutyuskánk. Április 19.-én lesz két éves és még nem volt barátnője. Ajánlom a génjeit!;-)
Február közepére végre megéheztek a rigók is és egy kis főtt almával kedveskedtem nekik. Egy külön etető helyet kellett készítsek a kertben, mert a cinegékkel egy helyről nem esznek. Úgy vettem észre, hogy egyelőre egy példány jár enni, de erre nem vennék mérget. Szerencsére almánk van elég, úgy hogy amíg elolvad a hó minden nap tudok adni nekik.
Nini, egy kis főtt alma, ez már igen!
Január közepére végre befagyott a zetelaki gát vize. Lehet csúszkálni, korcsolyázni ezerrel gyerekeink és persze a mi örömünkre is. Tegnap a sűrű havazás ellenére elmentünk egyet csúszkálni, mert nagy volt a nyomás a gyerekek részéről. Nem is bántuk meg. Jól szórakoztak ők is de én is, mert volt fotótéma.:-)
Kissé féltettem a fotómasinát, mert nagyon sűrűn havazott, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek a gyerekek vidám hancúrozását látva. Szerencsére a Nikon jól bírta a kiképzést pedig jó egy órán keresztül fotóztam vele. Sehol sem ázott be és az akku sem merült le csak egyetlen kis résznyit az ötből. Igaz, hogy nem volt hideg csak -2 -3 fok, de a hó az szakadt rendesen.
10-15 centis hó volt a jégen ezért utat kellett seperjünk hogy korcsolyázni lehessen. Egy kempingszék szánkóvá változott és jöhetett a móka.
Kicsi a bors de erős
Egy kis vonatozás
Fogócska
Svenkeléssel is próbálkoztam. Persze tudom, hogy nem a legjobb az eredmény, de talán kezdetnek azért elmegy...
Lendületben
Nézd, egy lábbal is tudok korcsolyázni!
Bukfenc előre:-)
Végül a hokibot is előkerült, de nem csúszott a korong a nagy hóban.
Egy vidám csoportkép:-)
