2009. szeptember 28., hétfő

2009. szeptember 27., vasárnap

2009. szeptember 24., csütörtök

A veréb is madár


Már majdnem egy hónapja az őszben járunk, ami azt jelenti, hogy mifelénk is kezdett megérni a szőlő a szép, meleg nyár és az eddigi meleg őszi időnek köszönhetően. Ez nem minden évben van így, olyan is szokott történni hogy még féléretten megüti a hóharmat és mind lehull. Persze a mi vidékünk nem szőlőtermő vidék itt a Hargita lábánál, de azért Zetelakán majdnem minden udvarban van szőlő, direkt termő fajta, ami a mi hideg teleinket túléli.
Ilyenkor a házi verebek nagy csapatokba verődve minden este "tanácskoznak" a szőlőlugasunkban. Nem túlságosan ijedősek, de azért a levelek menedékéből ritkán bújnak elő. Csak hallani lehet a hangos csiripelésüket. Azt nem vettem észre szüreteléskor, hogy megdézsmálnák a szőlőt, gondolom csak egy esti partira gyűlnek össze.
Néha egy-egy bátrabb példány látható helyre száll és én ilyenkor aktiválok:

Az őrszem


2009. szeptember 20., vasárnap

2009. szeptember 19., szombat

2009. szeptember 15., kedd

Budapest, Te csodás


Múlt hét végén egy régi álmom teljesült: kedvemre fotózhattam Budapesten. Lehet, hogy sokaknak ez nem nagy élmény, de én nem mindennap jutok el oda, tehát nekem az.
Íme pár fotó e gyönyörű nap emlékére:

A Lánchíd


A Parlament


Egy szelet esti Pest


Kékóra Budapesten


A Budai Vár

2009. szeptember 9., szerda

Ellentétek


Most két olyan madárról teszek fel képet, amelyek viselkedésük alapján szöges ellentétei egymásnak. A verébről és a vörösbegyről.
A veréb nagyon gyakori madár mifelénk, csapatosan jár kel, vagyis repül erdőn, mezőn, kertekben egyszóval mindenütt megtalálható. Sokszor egészen közel, kb. 4-5m-re engedik az embert magukhoz, főleg ha csapatban vannak éppen, gondolják, hogy sok lúd disznót győz.:-)
Épp a leshelyemen ücsörögtem amikor egy közelben lévő berkenye alsó ágára szállt ez a veréb és bekukkantott hozzám.

A kis kiváncsi


A másik madár a vörösbegy, nagyon félénk fajta. A fenyőfák ágaira csak nagyon ritkán szállt fel, legalábbis amikor én fotózni akartam a leshelyről. Leginkább a sűrű erdő talaján szedeget, élelmet keresgél, ahol nehezen lehet észrevenni és lefotózni annál is nehezebben, mert alig van fény még fényes nappal is. Ezt az egy tűrhető minőségű képet sikerült róla készítenem, ezért megmutatom. Amint látható a fotón is, épp egy ágakkal jól álcázott sötét helyen bújkál előlem.

A kis óvatos

2009. szeptember 6., vasárnap