2012. február 5., vasárnap

Lájtosabb pillanatok cinegéék életéből

Gondoltam, már a címbe belefoglalom a "cinege" szót, hogy aki már nagyon unja a mániámat könnyedén elkerülhesse ezt a bejegyzést. Persze ígérni nem tudom, hogy nem lesz több cinegefotó.:-)

Igenis főnök!


Egyenlő küzdelem


Na várj csak, ezt még visszakapod!!


Nézd, így kell vízisízni...

15 megjegyzés:

  1. Csodálatos riport a cinege családról, kimondottan tetszik a téli háttér, kiemelésre kerülnek a színek a mozgás.
    Sokszor jó ha van ilyen esemény a ház körül (számomra egyáltalán nem unalmas ami természet)könnyebben lehet átvészelni a "témátlan" telet.

    VálaszTörlés
  2. Remek pillanatok, kiváló címekkel!
    Én szeretem a cinegéket, nem fogom megunni. Ámulva nézem csak milyen kis harcias madarak. Soha nem láttam még őket így, csak békésen egymás mellett.

    VálaszTörlés
  3. Ezek a lájtosabb képek? Akkor milyenek a hardcore cinege fotók? :)
    Kiváló akcióképek! És még mindig nem unom őket! :)

    VálaszTörlés
  4. de bájosak :-)
    remek sorozat, szép képekkel ;-)

    VálaszTörlés
  5. Ezeket a cinkéket nem lehet megunni...

    VálaszTörlés
  6. nagyon jók a címek is! :D nem tudom melyik legyen a kedvencem, talán a harmadik! :D ja, és nem unom! :)

    VálaszTörlés
  7. Én személy szerint nagyon szeretem a cinegés fotóid :D, szóval hajrá. Nem lehet őket megunni, annyira változatosak és szépek :)

    VálaszTörlés
  8. De jót mosolyogtam... :D Én sem unom! :)

    VálaszTörlés
  9. ...és a hozzáfűzött megjegyzések is jók! :))

    VálaszTörlés
  10. Nagyszerű pillanatok, remek fotók, jó címek! Nagy bohócok ezek az apró kis jószágok:)

    VálaszTörlés
  11. Kedves Erzsébet!

    Csak átfutottam most a blogod egy részét , de nagyon tetszik
    amit csinálsz! Rendszeres látogatód leszek a jövőben. A favoritom az emberekről készített fotóid! Természetesen a többi munkád is csodás.Sokat jártam már Erdélyben és lenyűgöz a táj , az emberek közvetlensége , egyszóval varázslatos az egész.
    További sok szép témát neked!! Barátsággal Tibor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a látogatást és a kedves szavakat.
      Az igazság az, hogy jobban húz a szívem a természetfotózás felé, de úgy gondolom, hogy az emberek sokkal egyedibbek és megismételhetetlenek. Vagyis akit ma le tudok fényképezni lehet, hogy holnap vagy pár év múlva már nem lesz köztünk, a madarak és virágok viszont tíz, húsz év múlva is ugyanilyenek lesznek. De van egy másik dilemma is: nem biztos, hogy pár év múlva is tudok majd lepkéket fotózni térden állva, vagy órák hosszat ülni lesben a hidegben egy madárfotóért.
      Tehát egyelőre kedvelem és csinálom mindkettőt ahogy tudom.:-)

      Törlés