Gondoltam, már a címbe belefoglalom a "cinege" szót, hogy aki már nagyon unja a mániámat könnyedén elkerülhesse ezt a bejegyzést. Persze ígérni nem tudom, hogy nem lesz több cinegefotó.:-)
Csodálatos riport a cinege családról, kimondottan tetszik a téli háttér, kiemelésre kerülnek a színek a mozgás. Sokszor jó ha van ilyen esemény a ház körül (számomra egyáltalán nem unalmas ami természet)könnyebben lehet átvészelni a "témátlan" telet.
Remek pillanatok, kiváló címekkel! Én szeretem a cinegéket, nem fogom megunni. Ámulva nézem csak milyen kis harcias madarak. Soha nem láttam még őket így, csak békésen egymás mellett.
Csak átfutottam most a blogod egy részét , de nagyon tetszik amit csinálsz! Rendszeres látogatód leszek a jövőben. A favoritom az emberekről készített fotóid! Természetesen a többi munkád is csodás.Sokat jártam már Erdélyben és lenyűgöz a táj , az emberek közvetlensége , egyszóval varázslatos az egész. További sok szép témát neked!! Barátsággal Tibor
Köszönöm a látogatást és a kedves szavakat. Az igazság az, hogy jobban húz a szívem a természetfotózás felé, de úgy gondolom, hogy az emberek sokkal egyedibbek és megismételhetetlenek. Vagyis akit ma le tudok fényképezni lehet, hogy holnap vagy pár év múlva már nem lesz köztünk, a madarak és virágok viszont tíz, húsz év múlva is ugyanilyenek lesznek. De van egy másik dilemma is: nem biztos, hogy pár év múlva is tudok majd lepkéket fotózni térden állva, vagy órák hosszat ülni lesben a hidegben egy madárfotóért. Tehát egyelőre kedvelem és csinálom mindkettőt ahogy tudom.:-)
Csodálatos riport a cinege családról, kimondottan tetszik a téli háttér, kiemelésre kerülnek a színek a mozgás.
VálaszTörlésSokszor jó ha van ilyen esemény a ház körül (számomra egyáltalán nem unalmas ami természet)könnyebben lehet átvészelni a "témátlan" telet.
Remek pillanatok, kiváló címekkel!
VálaszTörlésÉn szeretem a cinegéket, nem fogom megunni. Ámulva nézem csak milyen kis harcias madarak. Soha nem láttam még őket így, csak békésen egymás mellett.
Ezek a lájtosabb képek? Akkor milyenek a hardcore cinege fotók? :)
VálaszTörlésKiváló akcióképek! És még mindig nem unom őket! :)
de bájosak :-)
VálaszTörlésremek sorozat, szép képekkel ;-)
Ezeket a cinkéket nem lehet megunni...
VálaszTörlésSzuper!!!
VálaszTörlésnagyon jók a címek is! :D nem tudom melyik legyen a kedvencem, talán a harmadik! :D ja, és nem unom! :)
VálaszTörlésÉn személy szerint nagyon szeretem a cinegés fotóid :D, szóval hajrá. Nem lehet őket megunni, annyira változatosak és szépek :)
VálaszTörlésGreat captures.
VálaszTörlésDe jót mosolyogtam... :D Én sem unom! :)
VálaszTörlés...és a hozzáfűzött megjegyzések is jók! :))
VálaszTörlésNagyszerű pillanatok, remek fotók, jó címek! Nagy bohócok ezek az apró kis jószágok:)
VálaszTörlésamazing :)
VálaszTörlésKedves Erzsébet!
VálaszTörlésCsak átfutottam most a blogod egy részét , de nagyon tetszik
amit csinálsz! Rendszeres látogatód leszek a jövőben. A favoritom az emberekről készített fotóid! Természetesen a többi munkád is csodás.Sokat jártam már Erdélyben és lenyűgöz a táj , az emberek közvetlensége , egyszóval varázslatos az egész.
További sok szép témát neked!! Barátsággal Tibor
Köszönöm a látogatást és a kedves szavakat.
TörlésAz igazság az, hogy jobban húz a szívem a természetfotózás felé, de úgy gondolom, hogy az emberek sokkal egyedibbek és megismételhetetlenek. Vagyis akit ma le tudok fényképezni lehet, hogy holnap vagy pár év múlva már nem lesz köztünk, a madarak és virágok viszont tíz, húsz év múlva is ugyanilyenek lesznek. De van egy másik dilemma is: nem biztos, hogy pár év múlva is tudok majd lepkéket fotózni térden állva, vagy órák hosszat ülni lesben a hidegben egy madárfotóért.
Tehát egyelőre kedvelem és csinálom mindkettőt ahogy tudom.:-)