Hétfőn mindig azt mondom magamnak, hogy többet már nem megyek az idén medvézni, mert már hideg van, vagy, hogy már úgyis legtöbbször csak hiába várakozok, így meg úgy... Aztán eljön a hét vége és ismét hajt valami az erdőbe. Hiába, hogy legtöbbször olyankor jönnek a macik mikor már sötét van vagy egyáltalán nem is jönnek, jó ott lenni, hallgatni a csendet, elmélkedni és reménykedni, figyelni ahogy lemegy a nap és a sötétség ráborul a tájra. Talán ez valami betegség?
A világrekord döntögetés hétvégéjén fotóztam utoljára macianyukát a bocsaival. Augusztus óta szépen fejlődtek a kicsik, most már a bundájuk is alkalmas lesz, hogy a téli fagyokban megvédje őket:
*
**
Ismét... Ismét gyönyörűek a medve fotóid.
VálaszTörlésKöszönöm Endre.
TörlésMinél jobb minőségű képekre törekszem, ami nem könnyű, mert a fényviszonyok ahol a medve előfordul sajnos nem a legjobbak. Eddig ISO 500 alatt nem fotóztam macit megfelelő záridő mellett, de még az ISO 2000 sem túl gyakori, legtöbbször ennél is magasabb érzékenység kell. A záridőt sem lehet ugyebár túl hosszúra beállítani, ha van állvány akkor sem mert a medvék is állandóan mozgásban vannak.
Akkor még inkább gratulálok, ugyanis a képek minőségén nem látható a magas ISO.
TörlésGratulálok Erzsike a bátorságodért és a képeidhez! :)
VálaszTörlésNagyon tetszik!
Köszönöm Gabi! :-)
TörlésCsak csodálni tudom a kitartást és a nagyon szép fotókat! Gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm!
TörlésMég mindig szépek és nagyszerűek!
VálaszTörlésKöszönöm.:-)
TörlésÉn nem mernék a medve közelébe sem menni, nemhogy lefotózni! :)
VálaszTörlésRemek képek, szokás szerint!
(és igen, újra itt vagyok! :))
Köszönöm, hogy benéztél.:-)
TörlésNagyon vagányak a képeid. Ez nem betegség, hanem hobby. Ebből nem kell kigyógyulni. :)
VálaszTörlésKöszi a látogatást.
TörlésNem is jártam még orvoshoz a "panaszaimmal".:-)